A Panasonic tudja, hogyan kell összerakni egy csúcsminőségű tévét, és a HZ1500-at nem félt olyan formába önteni, amit nagy jóindulattal is nehéz lenne szépnek nevezni. Elölről nézve még teljesen rendben van minden, a panel plusz hangszórók frontján nehezebb újdonságokkal előállni. A túloldalon viszont más a helyzet.
ezt a tévét senki nem fogja kertre néző panorámaablaknak háttal felállítani, annyira indusztriális a dizájnja.
Inkább falra szerelős, családi tévé kategória, semmi extra. A saját lába egy nagy kerek lap, a számítógépes monitorok világát idé zi fel, itt sem foglalkoztak annyit a megjelenéssel, mint amit más gyártóknál tapasztalhatunk, de végül is rendben van, stabilan megtartja a tévét a helyén, és ez a dolga.
A hátlapon még az kifogásolható, hogy a portok elrendezése nem igazán praktikus, egyetlen HDMI-bemenet érhető el oldalirányból kényelmesen, és az 55 hüvelykes modellnél könnyen előfordulhat, hogy abból a portból kilóg oldalt a kábel, vagyis szemből is látható. A Chromecast például nagyon nem akart a panel mögött elbújni.
Igaz ugyanakkor, hogy megjelenítés és hang terén a Panasonicnak nincs miért szégyenkeznie, kiváló audiovizuális élményt kapunk.A HZ15004K OLED paneljéből kihozták a legtöbbet, amit lehet, a beépített Dolby Atmos audio jelenléte pedig az első pillanattól érezhető volt, amint a beállításon túljutva megszólalt a tévéadás. Betöltötte a hang a közepes méretű nappalimat, volt dinamika, szépen szóltak a mélyek is. A készülék jobban szól a legtöbb integrált hangrendszernél. Nyilván nem ér fel egy jobb soundbar szintjéhez, de jól ellehetünk önmagában a tévével mindaddig, amíg nem akarunk beruházni egy külső audio egységre.
Idén a Dolby Vision IQ az újdonság, amely a szoba fényeihez tudja igazítani a panel fényerejét, ez mostanában nagyon aktuális, sőt még este is kaphat a tévé a lemenő nap sugaraiból. Nem állítom, hogy nagyon hiányzott az életemből, mondjuk az is igaz, hogy nálunk csak egyetlen ablakon kell leereszteni a redőnyt. Egy nagyobb nappaliban már előnyös lehet, hogy a tévé igazodik hozzánk, és nem nekünk kell hozzá.
Elérhető az előző években bemutatott Filmkészítő mód, amely a rendező elképzelései szerint reprodukálja a filmet, és ennél is van egy Intelligent Sensing nevű funkció, amely a Dolby IQ-hoz hasonlóan a külvilághoz igazítja a fényerőt, a tévé beépített fényszenzorára támaszkodva.
Jól dolgozik a HZ1500 felskálázása, amikor HD-felbontású tartalmakat kell felhúzni 4K-ra. Hiányzik viszont a HDMI 2.1, amivel jobb minőségben lehetne fogadni a videókat a külső eszközökből. A gamerek legnagyobb bánatára, így ugyanis le kell mondani a 120 Hz-es megjelenítésről is. A Panasonic HZ1500 a válaszidőben is gyenge, láthatóan nem a videójátékokra fókuszáltak.
Hétköznapi médiafogyasztóként sokkal inkább zavart a távirányító, ami úgy néz ki, mint aminek a formatervéhez utoljára az előző évezredben nyúltak hozzá. Egyértelműen a tévénéző közönségnek készült, akiknek még fontos, hogy a száma alapján ki tudják választani a csatornát, nem pedig az online tartalmakra van kihegyezve. Idehaza még nem annyira jelentős probléma, de más országokban problémás lehet, hogy nincs még Disney+ app. Ami előbb-utóbb nálunk is csak megjelenik.
A tévé operációs rendszere is lassan követi a trendeket, a riválisokhoz képest több éves csúszással váltak most elérhetővé a tartalomajánlók, amelyek a Youtube vagy a Netflix indítógombjának kijelölésekor a nekünk javasolt sorozatokat és videókat jelenítik meg.
Lenyűgöző hangot és képet biztosít a Panasonic HZ1500 a mozirajongóknak, akik biztosak lehetnek abban, hogy úgy is láthatják kedvenc filmjeiket, ahogyan azokat a filmstúdiókban nézi meg a stáb vagy a mozikban a közönség. Még a hangrendszeren is spórolhatunk, hiszen a Dolby Atmos térhatású hangokkal veszi körbe a nézőt, nem kell ehhez külön eszköz. Más kérdés, hogy alapvetően spórolásról szó sincs, a HZ1500 legkisebb, 55 hüvelykes változata is könnyfakasztó 750 ezer forintért kapható.