Ma 75 éve, 1945 szeptember 2.-án írták alá Japán vezetői a feltétel nélküli megadás dokumentumait a USS Missouri csatahajó hátsó fedélzetén. Az amerikai terminológiában VJ-dayként, azaz a Japán feletti győzelem napjaként emlegetett eseményre két héttel a formális fegyverszünetet követően a Tokiói-öbölben lehorgonyzott szövetséges flotta zászlóshajójának fedélzetén került sor. Az öbölbe behajózó óriási kötelék kétszáz hajója közül is kiemelkedtek az 58 000 tonnás, 270 méter hosszú Iowa osztályú csatahajók, melyek közül a legújabb lett kijelölve a kapituláció helyszínéül.
A ceremóniát jelentős előkészületek előzték meg. Szövetséges oldalról nemcsak a küzdelmek döntő többségét megvívó angolszász hatalmak képviselői voltak jelen, hanem a francia, a holland és a szovjet flotta, illetve a kínai hadsereg képviselői is.
Azonban hosszú volt az út a Csendes óceáni küzdelmek forduló pontját jelentő Guadalcanali hadjárat szövetséges győzelme és a feltétel nélküli megadást tartalmazó dokumentum aláírása között. 1943-44-ben az amerikai tengerészgyalogság és a hadsereg egységei egymás után foglaltak vissza fontos japán bázisokat, majd a Fülöp szigeteket folyamatosan közelítve a japán szigetek felé. 1944 júliusára a B-29-es nehéz bombázók már elérték a fő japán szigeteket és elkezdődtek a japán ipari kapacitás és a lakosság megtörését célzó szőnyegbombázások.
Azonban ahogy az amerikai erők közeledtek Japán felé úgy vált egyre erősebbé és elkeseredettebbé a japán ellenállás. Teljes légi és tengeri fölényük ellenére a szövetségeseknek 1945 elején több mint egy hónapig tartott Ivo Dzsima szigeterődjének elfoglalása, és a Japán-szigetekhez tartozó Okinaván már több mint 3 hónapig folytatódtak a harcok százezres nagyságrendű áldozatot követelve mindkét oldalon. Okinava 1945 július eleji eleste után végre a japán Legfelsőbb Tanács is felismerte, hogy a háború végleg elveszett és az 1939-es Szovjet-Japán semlegességi megállapodásra hivatkozva békeajánlattal kereste meg a szovjet vezetést. Sztálinnak azonban esze ágában sem volt kimaradni az ázsiai osztozkodásból. Sikeresen húzva az időt a Potsdami Deklaráció kiadásáig titokban felkészítette a Vörös Hadsereg távol-keleti egységeit japán bábállamának Mandzsúriának megtámadására.
A július 26. megjelent deklaráció hidegzuhanyként érte a japán kormányzatot, az ugyanis részletesen leírta a feltétel nélküli megadást, és rögzítette, hogy attól a szövetséges hatalmak nem hajlandóak eltérni. Belső viták miatt azonban kimaradt a császárra vonatkozó rész, így a Legfelsőbb Tanács maga is megosztott volt hogyan is értendő ez a kitétel, ezért hivatalos válaszában kétértelműen fogalmazott szándékaival kapcsolatban.
Feltétel nélkül
A Pearl Harborért bosszúra szomjazó amerikai vezetés természetesen a saját szája íze értelmezte a választ, mások szerint így is úgyis bevetette volna az atomfegyvereket, egyrészt elkerülendő a korábbi tapasztalatok alapján kalkulált 5 millió fős (!) veszteséget, másrészt a Szovjetuniónak is üzenve egyúttal és elrendelte a két elkészült bomba bevetését. A két támadás közötti időben a Szovjetunió augusztus 8-án hadat üzent Japánnak és csapatai megkezdték Mandzsúria elfoglalását. Végül Hirohito császár személyesen avatkozott közbe és elrendelte a kapitulációt. Bár néhány fanatikus katonatiszt a császár kinyilvánított akarata ellenére megpróbált végrehajtani egy puccsot a császár védelmében, a teljes politikai és katonai vezetés szembefordult velük és elfogadták a feltétel nélküli megadást. Augusztus 15-én Japán történelme során először a földre szállt istennek tartott uralkodó rádió beszédben fordult népéhez és bejelentette a háború végét.
A szeptember 2-ára időzített ceremónia számos szimbolikus elemet is tartalmazott. Már maga a helyszín, a japán főváros mellett elterülő öböl is kiemelt jelentőséggel bírt, ezt a szervezők tovább fokozták olyan elemek bevonásával, mint az 1853-ban Japánt kapui megnyitására kényszerítő Matthew Perry parancsnok eredeti zászlajának szerepeltetése, vagy a Pearl Harbor elleni támadásban elsüllyedt, és újjáépített West Virginia csatahajó felvonultatása. Olyan kisebb hibáktól eltekintve, mint például egy rossz helyen elhelyezett aláírás a szertartás zökkenő nélkül zajlott le, és a szövetséges légierő angol és amerikai gépekből álló hatalmas kötelékének légi parádéjával zárult. Néhány évvel később a dokumentumok aláírásának pontos helyszínére egy réz plakett került a USS Missouri hátsó fedélzetére.
Maga a csatahajó végigharcolta a koreai háborút, majd hosszú ideig tartalékban állt. Modernizációja után 1991-ben még részt vett az I. Öböl háborúban. Hadrendből történő kivonását követően Pearl Harborban nyerte el végső helyét nem messze a meglepetésszerű japán támadás szimbólumától az elsüllyedt Arizonára épített emlékműtől, látványos keretbe foglalva a Csendes óceáni háború kezdetét és végét.
(Borítókép: A Japán delegáció aláírja a feltétel nélküli fegyverszünetet a USS Missouri csatahajó fedélzetén 1945. szeptember 2-án. Fotó: Hulton Archive / Getty Images)