A tanévkezdés nem csak a szülők, de a diákok számára is stresszes időszak. Tévúton járunk azonban, ha a stressz szó hallatán kizárólag kellemetlen érzelmi állapotokra asszociálunk. Bő évszázados tudományos felismerés ugyanis, hogy a szorongás kifejezetten fokozza a teljesítményt. Igaz, csak egy pontig.
A diákok szeptemberi izgatottsága persze részben személyes természetű; találkozás rég nem látott barátokkal, új osztálytársakkal vagy számukra korábban ismeretlen tanárokkal. A kivételes járványügyi helyzet okozta hétköznapi bizonytalanságok, és az emiatt megváltozott napirendek és szabályok mind-mind tovább erősít(het)ik a kiszámíthatatlanság érzetét. A szorongás elsődleges forrása azonban általában az iskolai teljesítménykényszerrel kapcsolatos.
Nehezebb lesz az idei év, mint az előző? Tudom tartani vagy akár növelni a tanulmányi átlagomat? S vajon milyen áron?
Robert M. Yerkes és John Dillingham Dodson amerikai pszichológus nyugalomra inti a szülőket s diákokat is: az ilyen gondolatok és érzések teljesen természetesek. 1908-ban alkották meg a lélektani szakirodalomban mérföldkőnek számító
Yerkes-Dodson törvényt,
amely a produktivitás és az izgalom közvetlen összefüggéséről mesél. Ha fel vagyunk spannolva kicsit, igazoltan jobb a teljesítményünk. Ezt szakszóval facilitáló (vagyis magyarul: felkészítő, aktivizáló, ösztönző) szorongásnak hívjuk. Köznapi nyelven pedig jóféle vizsgadrukknak vagy egészséges lámpaláznak. Selye János világhírű endokrinológus pozitív stressznek nevezi ugyanezt (The Stress of Life, 1956).
Mindnyájan ismerjük e jelenséget: rettegünk egy megméretéstől, egy perccel utána pedig már azon kacarászunk megkönnyebbülve, hogy miért is tartottunk tőle ennyire, hiszen jobban sikerült végül, mint számítottunk rá. Amikor ilyen történik velünk, az a figyelem, az érdeklődés és a feszültség optimuma egy adott feladatmegoldási szituációban. Az efféle stressz jó barátunk.
A Yerkes-Dodson törvény azonban kimondja azt is, hogy létezik egy átbillenési pont, amely után a feszültség már olyan mértékű, hogy szétszórtak leszünk, képtelenek a koncentrációra, s még azt sem tudjuk felidézni, amit egyébként megtanultunk. Leblokkolunk. Ez lehet hirtelen mentális rövidzárlat egy felelésnél vagy dolgozatnál, de akár a komplett tanulási folyamat elszabotálása is a túlzásba vitt aggodalmaskodás miatt. Ezt debilizáló (vagyis magyarul: a teljesítményt gátló) szorongásnak nevezzük. A facilitáló és debilizáló, tehát a motiváló és blokkoló szorongás kettőséről magyar nyelven a honi szakma doyenjétől, Tringer László pszichiátertől olvashatunk bővebben (A szorongás és a szorongásos zavarok, 1996).
Lényeges rögzíteni, hogy az izgalmi szint optimuma egyénenként változó, ebből következően az is, hogy pontosan hol is van ez a bizonyos átbillenési pont. Minden diáknál másutt. Mindenkinek saját magának kell tehát megtalálnia azokat az önmenedzselési technikákat, amelyek segítségével a mindennapi szorongásai még a számára optimális tartományban tarthatók.
E technikák sokfélék lehetnek, a fizikai aktivitástól a relaxációig, a segítségkéréstől a belső párbeszédig terjed a spektrum. Utóbbi során kíméletlen őszinteséggel kell megbeszélnünk önmagunkkal, hogy mely irracionális/irreális félelmeink, céljaink, illetve lelki rutinjaink gátolják önnön eredményességünket. Vagyis hogy vajon az oktalan pánikolás, az életszerűtlen és felesleges maximalizmus, vagy a túlzó önmarcangolás és önsajnálat-e saját magunk legnagyobb ellensége. A toxikus belső hangok iménti tipológiáját az ismert amerikai pszichológus, Thomas M. Brinthaupt adta meg kollégáival egyébként egy 2009-es tanulmányában.
Fontos ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a Yerkes-Dodson törvény szerint az izgatottsági fok és a hatékony feladatmegoldás relációjának görbéje fordított U-alakzatként írható le. Vagyis a túlzottan alacsony stressz éppúgy csökkenti a teljesítményt, mint a túlzottan magas. Mégpedig drasztikusan, hiszen motiválatlanná, érdektelenné, unottá tesz. Mindezekből következően komoly tévedés azt gondolni, hogy a stresszmentes diák a boldog diák. Hiszen a kudarc senkit nem tesz boldoggá, stresszelés nélkül pedig bizony nincsen siker.
Ész nélkül szorongani nem tanácsos tehát, de amikor tetteinknek tétje van, igenis kifejezetten jót tesz, ha - pestiesen szólva – azért be vagyunk sózva egy picit.
Borítókép: Getty Images Hungary Fotós: Alexander Ryumin