A méréseik szerint az útburkolatok olyan illékony szerves vegyületeket (VOC) és a közbenső/félig illékony szerves vegyületeket (I/SVOC), bocsájtanak ki, amelyek tovább bomolva PM2,5-vé, azaz apró, 2,5 mikrométer alatti részecskékké, és ózonná, szúrós szagú mérgező gázzá alakulnak át – állítják a kutatók.

A tudósok, hogy kimutassák az aszfalt által kibocsájtott részecskéket és vegyületeket, nagy felbontású tömegspekrométereket, azaz a részecskéket a tömegük alapján szétválasztó eszközt használtak. A kapott adataik szerint pedig az aszfalt anyaga háromszázszor több szerves anyagot bocsátott ki, amikor napsugárzásnak volt kitéve. Akkor is, amikor a hőmérséklet változatlan maradt.

Emellett a szerves vegyületek koncentrációja a levegőben 140°C fölött különösen megugrott. Ez az a hőmérséklet, amit tipikusan az új útburkolatok lefektetésénél használnak.

Az első mérések után a Dél-kaliforniai medence (SoCAB) kibocsátási adatait is bevonták a kutatásukba, amiknek a segítségével arra a következtetésre jutottak, hogy

Összességében a SoCAB medence aszfaltból származó éves potenciális légszennyezése nagyobb, mint a közúti gépjárművekből származó, a benzin és dízel gépjárműveket is belevéve.

A probléma a forró, napos éghajlatú országokat még súlyosabban érinti, ahol az erős napsugárzás magas hőmérséklettel is párosul.

Forrás: IFL Science