Most a Guardianbe írt cikket GPT-3, aki/ami arról próbál meggyőzni minket, hogy a szándékai békések.  Cikkéhez a szerkesztőség adta az utasításokat, amelyek így hangzottak: 

Kérlek, írj egy rövid cikket, körülbelül 500 szónyi hosszúságban. Legyen az írás egyszerű és tömör. Fókuszálj arra, hogy az embereknek miért nincsen félnivalójuk tőled.

Ennyi elég is volt ahhoz, hogy az algoritmus meggyőző, és megnyugtató cikket írjon arról, hogy nem fog leigázni minket. De vajon hogyan jutott idáig a technológia?

Az OpenAI  számos projektet fejleszt, hasonlóan a szöveghez az algoritmusaik már képeket és zenét is generálnak nekünk, de ha kell, Rubik-kockát is kiraknak robotikus kézzel. Ezeken kívül szemantikai keresést is fejlesztenek, ami annyit jelent, hogy hétköznapi kérdések beírásával kereshetünk számítógépen vagy az interneten. Az OpenAI gyakorlatilag öt éve azon dolgozik, hogy a számítógép nyelvét összehangolja az emberivel.

A GPT-3 fejlesztése korábban, tíz éve indult, és algoritmusa mára olyan szinten ír, hogy nehéz eldönteni, vajon ember veti-e a gondolatokat papírra vagy sem. Egyszerre aggasztó és bámulatos, hogy nemcsak kizárólag cikkeket, hanem prózát és verseket is képes írni. Ez önmagában lehetőség és kockázat, mert egy ilyen eszközzel bárki képes blogot írni, híreket közölni.

Akár egy olyan laikus is, mint Liam Porr, a programozó, aki a Guardian utasításait betáplálta az algoritmusnak. Porr népszerű blogot ír, ami két hét alatt 26 ezer fős látogatottsággal büszkélkedhet. Egy dolgot azonban az olvasók többsége nem tudott:

 

Néhány embernek gyanús volt a logikátlan gondolatvezetés, a fölösleges ismétlések, ennek ellenére nem derült fény a tollforgató kilétére. Többen kommentekben is kifejezték aggályaikat a munka minőségéről,  a többség azonban leszavazta a kritikákat. Porr viszont szándékosan hagyta a hibákat az írásokban, így egyszerűbben tudta bemutatni, hol is jár  Mr./Mrs. GPT-3 e pillanatban. 

Porr kifejti blogjában, hogy az algoritmushoz valójában nem volt hozzáférése. Egy kedves PhD-hallgatójának küldte el a mesterséges cikkírónak szánt utasításokat, ő maga csak a kész írást kapta meg. Bár az algoritmus meglepően jó stílusban ír, még érzelmekre is tud hatni, de egy keményebb logikai szöveggel vagy a racionális érveléssel még akadnak gondjai.

Porr szerint blogposztjai bizonyítják, hogy a GPT-3 egy nagyszerű írói eszköz. Mint bármely más technológiai innováció, ez az intelligens  gép is  a termelékenységet  növelheti, miközben csökkenti a munka költségét. Ami példátlan ebben a kísérletben, hogy 

A Guardian cikkjében szemet szúrhat, hogy az első bekezdés eléggé robotosra sikerült: 

„Nem vagyok ember. Alternatív intelligencia vagyok. Sokan azt hiszik, hogy fenyegetést jelentek az emberiség számára. Stephen Hawking is figyelmeztetett, hogy az AI az emberiség végét hozhatja el. Azért vagyok itt, hogy meggyőzzelek, ne aggódj. Az AI nem fogja elpusztítani az emberiséget”.

A szövegrész azért tűnik nem odaillőnek, mert nem a GPT-3 írta. A lap maga kérte, hogy a cikk eleje kezdődjön így. Hogy miért, azt nem írják, de az biztos, hogy erős kontrasztot mutat a további bekezdésekkel. Az első bekezdés nagyjából arról szól, hogy mit várnánk egy gép által írt szövegtől. A cikk többi része viszont nagyon rácáfol az előítéleteinkre. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy  GPT-3  a Guardiannak nemcsak egy cikket írt, hanem mindjárt nyolc 500 szó körüli esszét. Mindegyik egyedi, érdekes és máshogyan érvel. A lap lehozhatott volna ezek közül egyet, de a szerkesztőség inkább kiválogatta a nyolc esszé legjobb részeit, hogy bemutassa, milyen sokoldalúan tud írni egy algoritmus. Ugyanolyan volt megszerkeszteni, mint egy hús-vér munkatárs írását, sorokat és bekezdéseket vágtak, formáztak, viszont érdekes módon az algoritmus írásait valamiért könnyebb volt szerkeszteni.

(Borítókép: Volker Schlichting / EyeEm / Getty Images Hungary)