A mai Szaúd-Arábia területén lévő Nefúd-sivatag 120 ezer éve még élhetőbb hely volt. Felszínét tavak tarkították, melyekhez minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak inni.  De nem csak ők. Egy kis csapat homo sapiens is megállt, hogy élelmet szerezzen és szomját oltsa.

Erre utalnak azok a lábnyomok, amelyeket  2017-ben fedezett fel terepmunkái során Mathew Stewart, a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Kutatóintézet munkatársa.  

A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak

– idézte a phys.org a kutatót, aki a talaj eróziója miatt fedezte fel a lábnyomokat az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján. Lehet, hogy az emberek a nagy testű emlősökre vadásztak, de nem maradtak sokáig, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett.  

Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra.

A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.  A kutatók szerint anatómiai szempontból már a modern emberek közé tartoztak. 

A lábnyomok korát optikai lumineszcens kormeghatározó eljárással állapították meg. Ez azt jelenti, hogy fényt bocsátottak a kvarcszemekre, és megmérték az általuk kibocsátott energia mennyiségét. 

A Science Advances aktuális számában közölt tanulmány arra is fényt derít, hogy a nyomaikat itt hagyó emberek  nem a homo sapiens „unokatestvérei”, a neandervölgyiek közé tartoztak, mivel erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.  

Korábban is ismert volt, hogy a modern emberek a mai Görögország déli részén és az úgynevezett levantei területen át jutottak Eurázsiába. Az új kutatás szerint azonban különösen fontos útvonalak lehettek a szárazföld belseje felé vezető, folyókat és tavakat követő útvonalak is.