A dél-szibériai Tuva köztársaságban harcos nomádok éltek, akik a régészek szerint az úgynevezett Kokel kultúrához tartoztak. Történelmi dokumentumok erőszakos csoportként írják le őket, gyakran kirabolták a szomszédos területeken letelepedett közösségeket.

A Tunnung-1 nevet viselő régészeti lelőhelyen – írja az MTI – Gino Caspari, a Berni Egyetem kutatója és munkatársai 87 csontvázat tártak fel, melyek a II-IV. századból származnak. A svájci-orosz kutatócsoport részletes elemzéseket végzett a csontokon talált sérüléseken. Eszerint az áldozatok negyede az őt ért erőszakos cselekedet következtében vesztette életét. Legtöbben közelharcban haltak meg, sok esetben lefejezték őket. A halottak között gyerekek és nők is voltak. A tudósoknak azt is sikerült kideríteniük, hogy sok személyt valószínűleg még a csatamezőn megskalpoltak, és átvágták a torkukat.

Marco Milella, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy 

A Tunnungban eltemetett lovas nomádok igen nagy százalékát érte erőszakos cselekedet. Az időszámításunk szerinti első évszázadban a hsziungnuk, vagy ázsiai hunok birodalmának szétesése után a politikai instabilitás korszaka zajlott a keleti sztyeppéken. Ennek a politikai változásnak erőteljes hatása volt az emberek életére.

Arra egyelőre nem találtak választ, hogy az erőszakos tettek idegenekkel való harcok során vagy a közösségen belüli brutális rituálék keretében következtek-e be.