Bizonyos planktonok az agresszív patogéneket is darabjaikra szerelik szét.
Enni vagy táplálékká válni – ez a természet rendje. Az örök érvényű szabály a bioszféra minden burjánzó szegletét és élőlényét összeköti, legyen az termelő, fogyasztó, dögevő vagy korhadékzabáló.
Minden szegletét, egy kivételével. Mi vagy ki a csuda lakmározik a vírusokkal?
Úgy tűnik, a tudósok a közelmúltban megtalálták a választ.
Találtak egysejtűeket, amelyek vírusokat fogyasztanak. Ők a virofágok.
Rengeteg vírus vesz körbe minket. Millió éves vírusokat fedeznek fel manapság a tengerekben. Ózontól függetlenül hatalmas mennyiségben szűrődnek át a légkörön, és zavartalanul úszkálnak tengerekben és óceánokban, ott is csapatosan.
Obligát paraziták (kizárólag élősködők), élőlények megfertőzésével és elpusztításával számuk egyre csak nő a világegyetemben. Biokémiai értelemben a vírusok nagy molekulájú rendszerek, mindben találunk fehérjét és örökítőanyagot (DNS/RNS), néha egyéb molekulákat is. Ezekben rengeteg a szénatom, így
a vírusok több tízmillió tonna szenet is jelentenek.
A vírusok között természetesen jellemző a versengés a megfertőzhető élőlényért, küzdenek is sokszor a nagyobb pusztító okleveléért. De mindeddig nem hitték, hogy találnak élőlényeket, amelyek
vírusokért versengenek és táplálékként fogyasztják őket, főként a bennük lévő szénatomokért, foszforért és nitrogénért.
A kutatócsapat Észak-Amerika partjainál, a Maine-öböl vizeiben két igen különleges egysejtű plankonszerű élőlényre lett figyelmes, melyek nagy mennyiségben csak az említett helyen fordulnak elő. Az öbölből és a Földközi-tengerből begyűjtöttek 1700 sejtet, majd DNS-amplifikáció segítségével egyedi genomkönyvtárakat hoztak létre.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, amint az várható volt, hogy a könyvtárak genetikai állománya nagymértékben magához a planktonhoz tartozott. A földközi-tengeri minták könyvtárainak körülbelül fele olyan baktériumokkal kapcsolatos örökítőanyag-szekvenciákat is (-egységeket) tartalmazott, melyeket valószínűleg a plankton fogyasztott el,
a Maine-öbölből vett minták esetében ez az arány csak 19 százalék volt! A a vírusszekvenciák jóval gyakoribbak voltak, mint a bakteriális örökítőanyag-részletek. ez azt jelenti, hogy a plankton főleg vírussal táplálkozott.
Az öbölből származó mintáknál a genetikai könyvtárak fele 50 vagy több különböző vírus génrészletét tartalmazta, a mediterrán mintában ez az arány kisebb volt. A legtöbb vírusszekvencia bakteriofágokból származott – olyan vírusokból, melyek baktériumsejtekbe hatolnak és bennük szaporodnak.
A vírusok gazdagok foszforban és nitrogénben, jó kiegészítői lehetnek az egysejtűek szénben gazdag szerves táplálékinak
– mondja Julia Brown bioinformatikus, a Bigelow Óceántudományi Laboratórium munkatársa.
miért kisebb időnként a mélytengeri területeken oldott szerves anyagok mennyisége, és miért találunk helyette planktonokat, melyek vírusokat fogyasztottak el.
Az már csak hab a tortán, hogy az elemzett genetikai könyvtárban egy koronavírus RNS-szekvenciája is előfordult,
tehát a koronavírus is válhat táplálékká!