Jeff Bezos, az Amazon alapítójának űrcége által épített rakétával egy olyan technológiát próbáltak ki, amellyel az asztronauták a Holdról tudnak majd visszatérni 2024-ben.
Mint ahogy már korábban is írtunk róla, a NASA még áprilisban három magáncéget is megbízott az Artemis program keretében a következő holdra szállás járműveinek és eszközeinek fejlesztésére. Jeff Bezos mellett a másik rakétafejlesztő cég a Dynetics és Elon Musk cége, a SpaceX volt.
Ami Bezos cégét illeti: a Blue Origin által fejlesztett New Shepard nevű hordozórakéta (amelyet Alan Shepardról, az első amerikai űrhajósról neveztek el) sajátossága, hogy függőlegesen is képes Földön landolni, miután a világűrből hazaszállította az asztronautákat.
A 18 méter magas New Shepard rakéta kedden 14 óra 36 perckor (EDT 09:36 EDT) szállt fel a Blue Origin tesztlétesítményéből a texasi Van Horn közelében, majd elérte a talaj feletti 105 km-es maximális magasságot.
A rakéta tesztútja során olyan szenzorokat, számítógépet és szoftvert szállított, melyeknek segítségével az űrjárművek precíziós leszállásokat tudnak végrehajtani más bolygókon. A NASA most azt akarta megvizsgálni, hogyan működik ez a Földön, mielőtt a Holdra küldenék a rakétát.
A keddi tesztindítás a hetedik volt a Blue Origin New Shepard járművével, amelyet űrturistáknak szánt rövid „szubbitális" utak szállítására terveztek. Az utazás során a rakéta majd a New Shepard tetejére szerelt személyzeti kapszulában körülbelül 100 km-re viszi az utasokat a Föld fölé, így megtapasztalhatják a mikrogravitációt.
A cég közlése szerint a kapszula legnagyobb ablakokkal rendelkezik, amelyet a világűrbe küldött eszközbe építettek. A űr elérése után a kapszula elválik hordozótól és mindkét jármű visszaesik a Földre. A keddi (NS-13 néven ismert) teszt során a kapszula szép lassan egy ejtőernyővel ereszkedett le, miközben a rakéta tökéletes hajtóműves leszállást hajtott végre.
A mai repülés rendkívül inspiráló volt. A New Shepard használata a Holdra történő leszállás szimulálására izgalmas előfutára lehet annak, amit majd az Artemis program Amerikának nyújt
nyilatkozta Bob Smith, a Blue Origin vezérigazgatója.
Az amerikai űrügynökségnek kidolgozott landolási rendszert „SPLICE”-nak hívják, amely a Safe and Precise Landing - Integrated Capabilities Evolution (Biztonságos és Precíz Landolás Integrált Képességek Evolúciója) szavak rövidítése. A SPLICE két érzékelőrendszerből és egy fejlett algoritmusokat használó számítógépből áll. Konkrétan azzal a céllal küldték fel a New Sheparddel, hogy teszteljék, hogyan működnek ezek a különböző elemek együtt egymással.
A NASA által kifejlesztett legjobb szenzorokat használjuk fel a cégnél és ezek kerülnek fel a New Shepard meghajtó moduljára, vagyis a rakétára is,
hangsúlyozta Stefan Bieniawski, a Blue Origin vezető mérnöke.
A SPLICE érzékelőrendszerek közül az elsőt a Draper, egy massachusettsi Cambridge-i kutatószervezet fejlesztette ki. Úgy tervezték, hogy „relatív terepen történő navigációt” végezzen, amelynek során a kamerák valós idejű információkat gyűjtenek a környezetről, amelyeket ezután összehasonlítanak az előre feltöltött térképekkel a jármű pontos helyének meghatározásához. Erre azért van szükség, hogy az űrből visszatérő asztronauták a terepnek megfelelő módon landoljanak, illetve kerüljék a nem megfelelő leszállóhelyeket. Még a hatvanas években történt, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin majdnem leereszkedtek egy sziklamezőre a történelmi Apollo 11-es leszállás során. A Blue Origin el akarja kerülni, hogy ilyesmi megismétlődjön, ezért Draperéhez hasonló érzékelőrendszerekkel teszik biztonságosabbá a leszállást.
A második szenzorrendszer neve Navigation Doppler Lidar és a NASA virginiai Langley Kutatóközpontjában fejlesztették ki. Ennek szintén az a feladata, hogy segítse a járműveket pontosan leszállni, viszont ez lézersugarakat küld a bolygótest felszínére, amelyek érzékelik a visszavert jelet, így a rendszer meg tudja határozni a jármű sebességét és magasságát.
A NASA egyébként 1972 óta nem küldött fel embert a Holdra, ezért is bíztak meg három különböző céget a következő holdra szállás járműveinek és eszközeinek fejlesztésére, (melyek közül a Blue Origin az egyik), hogy majd az Artemis program keretében egy férfi és egy nő utazhasson fel az égitestre. Ez egy nagyobb projekt első lépése lenne, amelynek későbbi fázisa, hogy az ember hosszú távon is a Holdon maradhasson.