Egy friss kutatás pontosította az élete végén járó óriás jellemzőit. Felrobban-e még idén a szomszédos csillag? A kutatás magyar résztvevőjét home office-ban érte utol az Index.
A Betelgeuse az Orion csillagképben látható, a tizedik legfényesebb csillag az égen, M típusú vörös óriás: a Nappal behelyettesítve valahol a Jupiter pályáján túl nyúlna. Távolságát eddig 724 fényévre becsülték.
Azon kívül, hogy viszonylag közel van és óriási, a Betelgeuse másik érdekessége, hogy rövid életű óriáscsillagként az élete végén jár. Halálakor a csillag magja összeomlik és hatalmas energiájú robbanás kíséretében szupernóvává alakul.
Az Ausztrál nemzeti Egyetem pénteken publikált kutatása szerint a Betelgeuse az eddig gondoltnál valamivel kisebb, a Nap átmérőjének hétszázötvenszerese. Az óriás emellett negyedével közelebb, 530 fényévre található, mint azt korábban tudni véltük.
Egy eddig feldolgozatlan adatsort is publikáltunk a cikkben, amit egy kevésbé ismert űrműszer gyűjtött. A Solar Mass Ejection Imager nem is a csillagok megfigyelésére készült, de az égbolt legfényesebb csillagai, így a Betelgeuse is rajta vannak a képein, így ki lehetett mérni, hogyan változik annak fényessége az időben. Ebből az adatból a korábbinál pontosabban ki tudtuk számolni, milyen periódusokkal pulzál (fényesedik-halványodik) a csillag, és ezekkel az adatokkal tudtuk nagy pontossággal kiválasztani, melyik modellek illenek a csillagra a számoltak közül.
- mondta el a a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatásban részt vevő munkatársa, Molnár László.
2019 februárjától a csillag fénye kétszer is komoly, huszonöt százalékos halványodást mutatott, amit sokan a küszöbön álló szupernóva robbanás előszelének véltek. Erről később kiderült, hogy részben kozmikus porfelhő okozta. Az új kutatás százezer évvel kitolta a Betelgeuse hattyúdalát.
A százezer év igazából nagyságrendi becslés: lehet, hogy már előrébb jár, lehet, hogy még kissé hátrébb, szóval lehet, hogy csak néhány tízezer, lehet, hogy százötvenezer: egy csillag számára ez már szinte semmi. Korábban is inkább ezt tartották valószínűnek, és azután, hogy év közepére visszaállt a fényessége a normál sávba, és újra csak a csillag pulzációját láttuk, már biztos volt, hogy ez a halványodás nem egy most azonnal bekövetkező szupernóva előszele volt.
- tette hozzá Molnár László.
Szupernóva közelében nem jó lenni. A Föld története során legalább egyszer tömeges kihalást okozott egy ilyen esemény. Arra a felvetésre, hogy ha a 2020-as évet mégis bearanyozná egy közelünkben végbemenő pusztító csillagrobbanás, mire számíthatunk, a szakember elmondta:
Ugyan a mi számításaink alapján kicsit közelebb van, mint eddig gondoltuk, de az 530 fényév még mindig biztonságos távolság. A devon korszaki nagy kihalásra ha jól látom, kb. 65 fényéves távolságot számoltak a szerzők. Annál tehát még mindig sokkal messzebb van.