A történelem folyamán az étkezés és a külső mindig központi kérdést foglaltak el, koronként változtak a táplálkozási irányelvek és a kinézet felé támasztott össztársadalmi elvárások is. Napjainkban az élelmiszer- és a fitneszipar karöltve ontják az egészségesnek kikiáltott, trendi termékeket és a biológiailag lehetetlenül tökéletes izompacsirta-fotókat – az izomépítés és a fogyás körül forog minden. Kalória, fehérje, szénhidrát, mellméret és vékony csípő, ami szem-szájnak ingere. Torz testképek, edzés után kötelező tejsavófehérje, kalóriát nem tartalmazó édesítőszerek és vérnyomást egekbe emelő fogyasztó-energizáló italok. Hogy látja, a gyermekek testképe és egészséges táplálkozása mikor, hogyan kezdődik?

Az élet első ezer napján a megfelelő táplálás és szellemi fejlődés nemcsak a kisgyermek akkori mentális és fizikai egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert az akkor rögzült szokások végigkísérik a felnőttkort. Igaz ez a táplálkozásra és a testképre is. A stresszevés megelőzése csecsemőkorban kezdődik. Nagyon fontos, hogy az első napokban az anya együtt legyen a csecsemővel, hangolódjanak egymásra a szoptatás tekintetében is. Az édesanya ebben az időszakban tanulja meg, hogy megfelelően reagáljon gyermeke jelzéseire, csak akkor csillapítsa a baba feszültségét szoptatással, ha azt láthatóan az éhség okozza, és nem más tényező, például hasfájás, kényelmetlenség vagy gyengédség iránti igény.

és ez lesz az alapja annak, hogy a későbbi életkorokban az evés ne a szeretetigény, a gyengédség iránti vágy kielégítésére vagy stresszoldásra, illetve megnyugtatásra szolgáljon. Ez az időszak az egészséges evés kialakulásának bölcsője. Fontos, hogy az első három évben engedjük a gyermeket képességei szerint részt venni a ruházkodásban is, hadd válasszon színek és formák szerint ruhát magának, és próbáljon meg egyedül öltözködni. A gyermekek dicsérete a legfontosabb. A járás és a beszéd elindulásakor a gyermek nagy lépéseket tesz az önállóság útján, már nem az anya része többé, hanem világfelfedező. Stresszes korszak mind a gyermek, mind a szülők számára. Ekkor megy először közösségbe, és az anyák általában ekkor mennek vissza a munkába. Ekkor lesz nyilvánvaló, kiből lesz rossz evő, kiből túlevő, kiből válogatós vagy falánk. Ebben az időszakban fedezik fel a gyerekek, hogy egyedül is tudnak enni, új ízeket, új textúrákat kóstolnak meg. Érdemes bátorítani őket. A szülők felelőssége, hogy mi kerül az asztalra.

Ha jobban belegondolunk, hogy tulajdonképpen abból épül fel a testünk, amit megeszünk, akkor a gyermek táplálása komoly felelősség. Igyekezni kell életkorhoz megfelelő, jó minőségű tápanyagokat összeválogatni, melyek a gyermek testi, szellemi fejlődését szolgálják. Ebben az időszakban sok gyerek annyira el van foglalva a világ felfedezésével, hogy időnként még enni is elfelejt. Illetve kisdedkorban alakul ki a saját ízlésvilága, ilyenkor gyakrabban lesz válogatós, vagy eszik kevesebbet. Ekkor jön a szülők részéről a tukmálás, ami helytelen. Az erőltetett etetés rossz hangulatú, kényszer, tehát kerülendő.

A szülőnek meg kell értenie, hogy a dackorszakba beletartozik az étellel szembeni ellenállás is, hisz a gyermek ekkor jelöli ki a saját határait, ekkor alakul ki és erősödik meg az éntudata. Nem érdemes ügyet csinálni az evésből, a könyörgés, alkudozás, büntetés és jutalmazás nem vezet célra. Célravezető azonban a jó hangulatú közös étkezések bevezetése a család mindennapos rutinjába. A család összetartó erejének fokmérője a közös étkezések száma. Orvosi praxisomban szomorúan tapasztalom, hogy

Számoljunk le azzal a buta tévhittel, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”, mert az étkezések jó hangulatához az élménymegosztás, a beszélgetés is hozzátartozik. A táplálkozásnak és a hozzá kapcsolódó mindennapi rítusoknak fontos a kapcsolatteremtő, közösségépítő szerepük is.

Édesszájú, egy kis csokoládét adhatok neki...?

Sajnos otthon és a legtöbb közösségi helyzetben a gyerekek édességet kapnak, ha jók voltak, ha jó jegyet hoztak, ha ünnepelnek, így kialakul az édes íz preferenciája. Ez az ízélmény nagyban hasonlít ahhoz az anyatejélményhez, amely csecsemőkorban a megnyugvást, a biztonságot jelentette.

Már a két év alatti kisgyerekekre is jellemző, hogy „kiakadnak” valamin, és a mindennapos átélt frusztráció feloldására az anyától kérnek segítséget: odamennek, odabújnak hozzá vigasztalásra. Ilyenkor egy ölelés, kedves szó elég nekik, és már folytatják is a világ felfedezését. Ha azonban ilyenkor az anya nem elérhető, vagy elérhető, de nem reagál kellő módon, a gyermek – ahogy csecsemőkorában is tette – orális megnyugtatást keres, és a nassolásra fog rászokni. Ha ez többször ismétlődik, már nem is az anyját fogja keresni, hanem az ennivalót, amellyel megnyugtathatja magát. Ezért lényeges, hogy ne legyen elöl hagyott, a gyermek számára bármikor elérhető rágcsálnivaló.

Ahogyan csecsemőkorban a szoptatás során összeszokott az anya és a baba, és kialakult egyfajta étkezési ritmus, hasonló ritmust kell megtartani a későbbiek során is. Amint elkezdjük kanállal etetni a gyermeket, legyen helye, ideje és időtartama az étkezésnek. Ez nem azt jelenti, hogy mereven minden étkezés mindennap ugyanakkor kezdődjön, de

mert ekkor a kisgyermek feszült, hisztis lesz az éhség miatt, és önkéntelenül is létrehozzuk azt a helyzetet, hogy az evés és a feszültségoldás szorosan összekapcsolódjanak. Egyre többször hallom, hogy szülők a gyereket mesenézés, meseolvasás, tehát elektronika közben etetik, vagy a nagyobb testvért kérik meg, hogy szórakoztassa őt evés közben. A kicsi ilyenkor nem figyel az étkezésre, hanem szinte öntudatlanul, a mesébe feledkezve vagy játszva eszik. Így nem érzékeli saját igényeit, hogy éhes-e még, nem élvezi az ízeket, nem érzi a teltségérzetet. Ez egyenes út a túlevészavar (binge eating disorder) kialakulásához, ami túlsúlyhoz, elhízáshoz vezet.

Mennyire gyakori az elhízás gyermekeknél?

A legfrissebb felmérések szerint az európai tizenévesek harmada túlsúlyos vagy elhízott, tízből nyolcan pedig felnőttként is súlytöbblettel küzdenek majd.

(fiúk 20,5, lányok 22 százalék). A gyermekkori elhízás súlyos egészségügyi kockázatokkal jár, nagyobb eséllyel alakul ki többek között magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, asztma, depresszió, mint azoknál, akik csak felnőttkorban küzdenek pluszkilókkal. Ehhez képest nagyon meglepő annak a friss hazai felmérésnek az eredménye, miszerint az édesanyák sokkal inkább tartanak attól, hogy a gyermeküknek eltörik valamije, fertőző betegséget kap, de még a nátha miatt is jobban aggódnak, mint attól, hogy elhízik.

Ezzel a szülői hozzáállással társadalmi szinten nagyon nehéz lesz változtatni a trenden.

Számos tanulmány alátámasztja a diéta összetételének szerepét a mentális zavarok megelőzésében.

A gyermekek és serdülők szénhidrátdús táplálkozása viselkedészavarok kialakulására hajlamosít. A kora gyermekkori étrendnek maradandó kihatása van a későbbi mentális egészségre. 

Az egészséges táplálkozás mellett a rendszeres mozgás és a kiegyensúlyozott, boldog gyermekkor biztosítása is kiemelkedően fontos az egészséges személyiségfejlődés szempontjából.

Kevesebbet hallunk róla, de veszélyes az elhízás ellentettje, az anorexia is. Milyen súlyú problémáról van szó? Összességében hány gyermeket érint? Egyre több esetet azonosítunk, vagy egyre jobban, változatlan esetszám mellett?

Az anorexia nervosa egyre nagyobb számban fordul elő, és tipikus betegségnek mondható a serdülők korosztályában, indulásának időpontja azonban egyre korábbra tolódik. Míg a betegség régebben jellemzően a serdülőkorban, 14-16 éves kor körül kezdődött, manapság nemritkán diagnosztizálunk 9-11 éves gyerekeknél anorexiát. Ezzel együtt

Egyes tanulmányok szerint az óvodáskorú lányok 40-50 százaléka elégedetlen a testével, már ekkor megjelenik az elhízástól való félelem. A serdülőkorúak egy százaléka klinikai értelemben anorexiás, haladéktalanul kezelésre szorul. Ennél azonban jóval magasabb, tíz százalék körüli azoknak a serdülő lányoknak az aránya, akik normális testsúlyuk ellenére fogyókúráznak, az étel visszautasítása következtében fogynak, és ehhez a testükkel kapcsolatos szorongás és az elhízástól való félelem társul. Ezek az úgynevezett szubklinikai evészavarok, vagyis még nem alakult ki a betegség, de ez az állapot komoly rizikót jelent az anorexia kialakulása szempontjából.

Már az óvodáskorú gyerekek is tisztában vannak az alakra és a kinézetre vonatkozó társadalmi elvárásokkal, amiknek meg akarnak felelni.

Néhány éve publikáltak egy német vizsgálatot, mely bizonyította, hogy azok a kislányok, akik 5-7 éves korukban sokat játszanak a torz módon vékony, súlyosan anorexiás testméretű Barbie babával, a későbbiekben gyakrabban lesznek elégedetlenek a saját, amúgy teljesen normális testükkel, szoronganak a testük kamaszkori változásai miatt, és kezdenek bele fogyókúrába. A korai testképzavar kialakulásának másik forrása a család. A soványságkultusz nem kíméli a szülőket sem, különösen a nőkre, édesanyákra nehezedik nagy teher e szempontból. A szülő amellett, hogy elvárásokat közvetít, modellt is nyújt, így a testkép- és evészavarok kialakulásában jelentős befolyásoló tényező a szülő saját testével kapcsolatos elégedettsége, táplálkozási, illetve sportolási szokásai. Mai világunkban a társadalmi sikeresség és a fittség, soványság összekapcsolódik egymással. 

A média és család mellett a testképzavarok kialakulásában a kortárs közösségnek is fontos szerepe van. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymással, az óvodában, iskolában a testalkat gyakran a csúfolódás, verbális bántalmazás felülete lehet. Az iskolai közösségekben a lányok között megjelenik a testtel kapcsolatos versengés, ki a legsoványabb, és az egymáshoz való hasonlítgatás. Nem ritka, hogy egy-egy iskolai közösségben szinte járványszerűen terjed az anorexia, és a gyerekek versenyt fogynak.

Egyéb esetekben fordul elő anorexia? Például amikor a családon belüli viszonyokra, eseményekre reagál a gyerek így?

Abszolút. Minden anorexiás betegnek egyedi története van, más-más hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők vezetnek a betegség kialakulásához. Ugyanakkor már a hetvenes években Salvador Minuchin családterapeuta leírta a pszichoszomatikus vagy evészavarra hajlamosító családok jellegzetességeit. Jellemző az összemosott családstruktúra, ami azt jelenti, hogy kevésbé világosak a családon belüli határok, és a családtagok túlzott mértékben avatkoznak bele egymás ügyeibe, a szülők a kamasz gyerekük helyett döntenek, éreznek, cselekszenek. Jellemző még a szülői túlféltés, túlkontrollálás, mely gátolja a serdülő önállóságát, autonómiatörekvéseit. A pszichoszomatikus családok lehetnek merevek, erős ellenállást mutathatnak a változással szemben. Az ilyen családokban egy olyan élettani változás is, mint egy életciklusváltás, például amikor a gyermek serdülővé válik, komoly problémákat okozhat.

mivel a családtagok kerülik a nyílt megbeszéléseket és vitákat, inkább a szőnyeg alá seprik a problémákat. Az evés megtagadása sokszor a szülővel mint tekintélyszeméllyel szembeni fellépést jelent a kamasz részéről, vagyis az önállósodásban akadályozott kamasz a kapcsolati konfliktus megoldására koplalással reagál.

A kamaszkor nagyon törékeny időszak. A gyermek elindul a felnőtté válás útján, önállóságra, önálló döntésekre, autonómiára vágyik. Meg akarja mutatni magát, próbálgatja a határait, elkezd leválni a szülőktől, szeparálódik. Ha ebben az önállósodásban, szeparálódásban megakadályozzák az előbb említett családi konstellációk vagy más veszteségek, akkor a serdülő elveszti a kontrollt, mellyel irányíthatná életét, kézbe vehetné sorsának alakítását. Nem marad tehát más, önmaga által kontrollálható felület az életében, mint a saját teste, dönteni életről-halálról. És ez tényleg élet-halál kérdése a serdülőkorban. 

Hogyan jelentkezik az anorexia, hogy veheti észre a szülő az egész legelején, amikor még nem egyértelműek a dolgok?

Nagyon sok kamasz reagál nem evéssel szorongásaira, hangulatváltozásaira, kortársnyomásra, csúfolásokra. Sokan szeretnének egészséges testet, amivel egyet lehet érteni. Akkor lesz a dolog veszélyes, ha a gyerek túlzásba viszi a koplalást, gyorsan fogy, kényszeres testmozgást végez, és a vékonysága ellenére kövérnek látja magát, ezt hívjuk testképzavarnak. Ezek fennállásakor a szülőnek arra kell gondolnia, hogy a gyereke anorexiás lehet. Akkor is gondoljon a szülő induló evészavarra, ha megváltozik a gyermek evési magatartása. Kerüli a szülőkkel együtt történő étkezéseket, kizárólag alacsony kalóriatartalmú ételeket fogyaszt, állandóan számolja a kalóriákat, naponta többször méri a súlyát, étkezéssel kapcsolatos rituálékat fejleszt ki, nagyon lassan étkezik, kalóriaszegény ételeket talál ki, rendszeresen főz, eteti a családját, de ő maga nem eszik. A másik nagy tünetcsoport a kalórialeadást célozza, intenzív testedzést végez, állandó mozgáskésztetése van, naponta több órát tölt testmozgással, bűntudata van, ha nem edzhet.

Ön szerint az esetszámot hogyan befolyásolja a média a különböző csatornáin keresztül?

Egyértelműen növeli. Az értékes tulajdonságai és nagyszerű képességei ellenére is önértékelési zavarral küzdő kamasz sikerre vágyik. Keresi a helyét a világban, igazodni próbál. Mit üzen a világ neki?

A túlzott megfelelési vágy, a perfekcionizmus, a teljesítményközpontúság, a tökéletességre való törekvés, a szorongó személyiség, a bizonytalanság, az érzelemkifejezési zavar, az önértékelési zavar mind az anorexia irányába ható személyiségtényezők. Azok a serdülők veszélyeztetettebbek a betegségre, akik belső bizonytalanságukból fakadóan és azt kompenzálva külső teljesítménytől várják az önbizalmuk megerősítését. Vagyis a fogyással, az anorexiával megfelelnek a társadalom által tökéletesnek kikiáltott testképnek, kontroll alatt tartják a testüket, ezáltal növekszik az önbizalmuk. Az anorexia azonban nem csupán fogyás. Komoly testi és pszichés szenvedéssel járó, életveszélyes állapot.

Számos esetben rendkívül rossz irányban befolyásol a rengeteg „dietetikus” és „szakember” tudományosnak beállított áltudományos írásokkal, csoportokkal. Ön szerint hogyan lehet elérni, hogy szükséges esetben fogyni vagy hízni tudjon az illető?

Egy felnőtt ember testképzavarát és önértékelési nehézségeit nagyon nehéz kezelni, és személyre szabott pszichoterápia javasolt.

hanem azok, akik közel állnak hozzá, a szellemi, lelki értékeit hangsúlyozzák. Ugyanakkor tudatosítanunk kell benne, hogy felelős a testi egészségéért, és nem az a kötelező, hogy bánatunkban meghízunk, vagy éppen csontsoványak leszünk. Ha nincs mögötte hormonális és egyéb orvosi probléma, a testsúlyváltozások nagy része lelki eredetű, és ez fizikailag megjelenő testünkben képes manifesztálódni.

A fitneszmagazinok és -guruk viszont mintha az étrendnél kezdenék a probléma kezelését, hisz minden arról szól, tégy az egészségedért így meg így, és érezd magad semminek, ha nincs erőd hozzá. Rengeteg a táplálékkiegészítő és a funkcionális élelmiszer, lowcarb péktermék irgalmatlan mennyiségű szójával, gluténnal, allergénnel. Kötelező a fehérje edzés után, ha lehet, fotót is készítünk a fontos mozzanatról. Erről mit gondol?

Minél mesterségesebb egy táplálék, annál egészségtelenebbnek tartom.

Magas zsírtartalma, közepes fehérje- és alacsony cukortartalma miatt igen egészséges, tele a passzív immunitás antitestjeivel.

Én a helyi, szezonális ételekből álló étkezést javaslom, a csecsemőkorban megfigyelhető, körülhatárolt étkezési ablakkal párosítanám, vagyis nem kell folyamatosan enni. Gyermekek esetében különösen lényeges, hogy ne ismert allergia esetén kezdjünk „mentes-étkezéseket”, hanem próbáljuk meg ételeinket a legkevesebb allergénnel elkészíteni, változatosan. A feldolgozott élelmiszereket pedig igyekezzünk elkerülni, ez szülői felelősség.

Mennyire betegség az anorexia? Mit tegyen a szülő, ha arra gyanakszik, hogy gyermeke anorexiás?

Egy anorexiát hirdető oldal, a Pro-Ana üzenete: „Az anorexia nem betegség, hanem életstílus. Fogyj a tökéletességig!” Ez hamis üzenet!

egyrészt a koplalásban felemészti magát a szervezet, másrészt a kialakuló depresszió miatt többen az öngyilkosságot választják.

A társadalom nem toleráns az anorexiásokkal, és ezt nagyon szomorúnak tartom. Azt szokták mondani, hogy rengetegen éheznek a világban, az anorexiások pedig jómódjukban nem tudják, mit csináljanak. Ez rettenetes butaság. Az anorexia pszichiátriai betegség, amelyben a kamasz az önéheztetésben talál rá a megfeleléskényszeres világban az önmegvalósításra. Nagyon veszélyes gyermek- és serdülőkorban, amikor a fejlődő szervezetet sokként éri az éhezés. Az anorexia következtében életveszélyes szív- és érrendszeri problémák alakulhatnak ki, a hormonális működés leáll, a menstruáció elmarad, a csontrendszer leépül, megáll a magasságnövekedés. A hiánytáplálkozás következtében kialakuló életveszélyes állapot miatt sokszor intenzív osztályra kerülnek a betegek, itt kezdjük el a terápiát.

Ha a szülő észreveszi, hogy a gyermek fogy, megváltozott az evésmagatartása, hogy a korábban szeretett ételeket hirtelen nem fogyasztja, becsmérlően, negatívan beszél a saját testéről, kényszeresen sportolni kezd, állandóan méri a súlyát, próbáljon beszélni a gyerekével, és beszélje rá, hogy kérjenek segítséget. Az anorexiára jellemző a betegségbelátás hiánya, a motiválatlanság. Gyógyulásra motiválni a beteget a szakemberek dolga. A szülő dolga az, hogy vigye szakemberhez a gyermeket, mielőtt még súlyosabb testi tünetek kialakulnának.

Külföldön evészavarcentrumok vannak, amelyekben nem kifejezetten kórházi, inkább családi, otthoni körülményeket teremtenek a betegeknek, ahol legtöbbször a családjukkal együtt gyógyulhatnak. De ha nincs is ott állandóan a család, a terápia alapja akkor is a családterápia. Ma kórházi gyerekpszichiátriákon, rosszabb esetben gyerekosztályokon kapnak ellátást az anorexiások. 2005-ben hoztam létre a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján egy evészavar-ellátásra szakosodott részleget, azonban a területi ellátási kötelezettség miatt már nem vehetünk fel országosan betegeket. Elveim és módszereim szerint a betegeim komplex

A soványság, az anorexia csak a jéghegy csúcsa, a látható tünet. A betegség gyógyításának lényege az anorexia kialakulásának hátterében álló családi és egyéni hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők megértése és gyógyítása különböző pszichoterápiás módszerek kombinálásával. Mivel az evészavarok érintik a testi és lelki egészséget is, ezért a kivizsgálás, a terápia és a gondozás is multidiszciplináris szemléletű kell legyen. A betegség korai szakaszában megkezdett komplex pszichoterápiával, valamint a szomatikus tünetek rendezésével a szélsőséges szövődmények nagy része megelőzhető. A gyermekpszichiáterek, a pszichológusok, a gyermekorvosok, a belgyógyászok, a dietetikusok, a pedagógusok, a gyermekekkel foglalkozó segítő szakemberek és a szülők széles körű együttműködése elengedhetetlen e kórképek terjedésének csökkentése, valamint a beteg gyermek és családja hatékony kezelése érdekében.

(Borítókép: Dr. Pászthy Bea. Fotó: Aradi László / Index)