41 éves útja során 2018 novemberében a Voyager 2 átlépte a Naprendszer határát és a csillagközi térbe lépett. Az űrszonda tovább folytatja a mérést. Ezúttal valami egészen meglepőről adott hírt: ahogy távolodik a Naptól, az űr sűrűsége növekszik.

Nem ez az első alkalom, hogy a sűrűség növekedésével találkozunk: a Voyager 1, amely 2012-ben lépett a csillagközi térbe ugyanilyen jelenségről számolt be. A Voyager 2-ről származó adat a Voyager 1-es mérését igazolta.

A Naprendszer határa több különböző térségből áll. A Voyager szondák a heliopauza nevű régiót lépték át, ahol az ionizált plazmából álló napszél nyomása már nem tartja a vissza a csillagközi térben található csillagközi szelet.

Az üresség fokozatai

A világűrt üres vákuumként szokás elképzelni, de nem az, mert bár nagyon alacsony sűrűségben tartalmaz anyagot. A Naprendszerben a 3-10 részecske található köbcentiméterenként, de ez a Naptól távolodva egyre gyérül. 

A számítások a várt plazmasűrűség a külső helioszférában 0,002 elektron köbcentiméterenként. A Voyager 1 ezzel szemben 0,055-ös elektronsűrűséget mért. A Voyager 2 ehhez hasonló 0,039-es értéket küldött vissza.

Az korábbi elképzelések szerint a Tejút csillagközi terének anyagsűrűsége 0,037 részecske köbcentiméterenként. A Voyager 1 a várt helyett jelentős növekedést mért: 0,13 elektront. A Voyager 2 ezzel egybeeső 0,12-es eredményre jutott 18,5 milliárd kilométeres távolságban.

A feltételezések szerint a jelenséget a csillagközi mágneses tér okozza. Ez egyezne a Voyager 2 mérésével, amely a vártnál erősebb mágneses mezőről számolt be a heliopauzában. Egy másik elmélet szerint a Naprendszert körülvevő heliopauza lelassítja és kissé összenyomja bele csapódó csillagközi plazmát, amely halvány ultraviola fénnyel világító hidrogénatomokkal veszi körül ezt a régiót. Elképzelhető továbbá, hogy mindkét feltételezés egyszerre igaz.