A Bennu egy régi időkről maradt, „szépen megőrzött” aszteroida, amelynek megismerésével bepillantást kaphatunk a korai Naprendszer életszakaszába, amikor még éppen hogy létrejött az élet a Földön. A NASA kutatói ezért mondták, hogy

a korai Naprendszer egy darabját tarthatjuk a kezünkben,

amikor az OSIRIS-REx szonda szerda hajnalban az aszteroida felett lebegve 3,35 méteres robotkarjával mintát vett a Bennuből.

Biztonság és űrbányászat 

A NASA 2016-ban indított űrszondát a kisbolygóhoz, amely 2018 decembere óta tartózkodik az égitest közelében. Az OSIRIS-REx név egyébként a küldetés rövid leírásának rövidítése, ennek magyar megfelelője: Eredet, Spektrális értelmezés, Erőforrás-azonosítás, Biztonság, Regolit Felderítés. 

A küldetésen egy évtizede dolgozó csapat nagyon örült a 4 és fél órás manőver sikeres kivitelezésének, amelyből a mintavétellel 16 másodpercet töltöttek. Az OSIRIS-REx a robotkarjába épített gázpalackból nitrogént fújt a felszínre, összegyűjtve a felverődő anyagot. A szonda 2023-ban tér vissza a Földre a mintegy 2 kilogrammnyi kővel.

A mintavételt követően az OSIRIS-REx sikeresen elemelkedett és eltávolodott az égitesttől. Az OSIRIS-REx és a Föld kommunikációjában a távolság miatt 18 és fél perces késés van.

Egy a sok világvége közül

A Bennu átlagos átmérője 490 méter. Egyike azoknak a kisbolygóknak, amelyek a potenciálisan eltalálhatja a Földet. Egy 2010-es kutatás nyolc különböző olyan pályát talált, amelyben 2169 és 2199 között az aszteroida bolygónkba csapódik. Ha ez bekövetkezik, az mintegy 1200 megatonna TNT robbanásával azonos energiát szabadítana fel (50 megatonnás volt a valaha robbantott legnagyobb nukleáris eszköz, a szovjet Cár-bomba). A modellek alapján a következő évszázadokban bekövetkező becsapódás összesített esélye egy ezrelék.

A Bennu egyébként nem egy egységes szilárd test, hanem inkább egy űrbéli sóderdomb, gyenge gravitáció által összetartott kisebb-nagyobb sziklákból összeálló égitest.