A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlásai és a WHO javaslatai között között alapvető élelmiszerként szerepelnek a müzlik, gabona- és kukoricapelyhek, ehhez képest egy nemrégiben végzett kutatás meglepő eredményt hozott:
Eszerint vannak olyan ételek, amelyek a vizsgálatban résztvevők 80 százalékánál
cukorbeteg tartományba (7,8 mmol/L fölé) emeltÉK a vércukorszintet. Ilyen VOLT a kukoricapehely tejjel.
A Dr. Heather Hall és Dr. Michael Snyder által vezetett vizsgálat szerint
függetlenül attól, hogy valaki cukorbeteg-e vagy sem, a kukoricapelyhek és a gabonafélékből készült pelyhek kiugró vércukorválaszt idéznek elő. Az eredmények azt mutatták, hogy akik komolyan változékony vércukorválaszt produkálnak, valószínűbben lesznek cukorbetegek.
A vizsgálat egyik részében 57 egészséges ember vett részt, közülük 5 hármas típusú cukorbetegnek minősült, 14 pedig prediabéteszben szenvedett. Heteken át folyamatosan mérték az 57 személy vércukrát normál életvitelük során, az inzulinrezisztencia és az inzulinszint változások alapján alacsony, közepes és magas vércukor-változékonyságú csoportba rendezték az alanyokat.
A kísérlet másik felében 30, köztük 3 cukorbeteg és 7 prediabéteszes személynek ugyanarra az ételre mérték a vércukorválaszát. 3 különböző reggelit teszteltek: a reggelik kalóriaértékben azonosak voltak, de fehérje-, zsír- és szénhidráttartalmuk különbözött. A reggelik a következők voltak:
Mindkét élelmiszert kétszeresen teszteltek, így megbízható eredményt kaptak a tudósok.
Legrosszabbul a kukoricapehely tejjel teljesített.
A résztvevők 60 százaléka a tejre és a pelyhekre reagálva a komolyan változékony vércukrú kategóriába került. A tanulmány tanulsága, hogy a folyamatos vércukormérés hasznos eszköze lehet a diabétesz és prediabétesz megelőzésének, de enélkül a minimális vércukor-ingadozással járó táplálkozást javasolják a szakemberek.
A kutatócsapat szerint
a növekvő vércukor-ingadozás a prediabétesz korai fázisának tekinthető.
A tudósok tanulmányának eredménye azt is megkérdőjelezi, hogy a jelenlegi vércukormérések beteg és egészséges esetben mennyire megbízhatók. Úgy tűnik, egészséges vércukrúnak lehet mérni valakit akkor is, ha közben a cukorbetegség előtti komoly metabolikus fázisban jár a szervezete. A kukoricapelyhet és általában a gabonapelyheket – az USA nemzetinek tekinthető élelmiszereit – tehát jobb lenne elfelejteni.
és most lássuk, kinek köszönhetjük a kukoricapelyhet, amit talán ön is abban a hiszemben eszik vagy ad a gyerekének, hogy az felettébb egészséges.
Az egészségtudatosság és fitnesz nem csak korunk jelensége, komoly történelme van. Amerikában az irányzat egy gyógyfürdőben (szanatóriumban), az 1800-as évek végén indult el, mely a Kellogg család tulajdonában állt. Dr. John Harvey Kellogg itt találta fel a kukoricapelyhet, az öccse, Will Keith pedig megcukrozta és bizniszt csinált belőle.
Film is készült a Kellogg család életéről Promenád a gyönyörbe címmel. A Michigan állambeli Battle Creekben található szanatóriumuk létrejöttét a hetednapi adventisták – egy protestáns vallási irányzat – is támogatták. Kellogg maga is
elvakult hívő volt, de később szembekerült az egyház vezetőivel, ám nem csak emiatt volt fura ALAK.
a bűnös gondolatok az egészségtelen étrend miatt támadnak az ember lelkében. Ő maga büszkén vállalta, hogy nem élt házaséletet feleségével, saját gyermekük nem is született.
A szanatórium menüjén az egyszerű, puritán ételek voltak túlsúlyban, a pácienseknek – kiknek a húsfogyasztás tiltott volt – dr. Kellogg növényi húst fejlesztett: a Protose névre hallgató készítmény fehérjében gazdag gabonafélékből és pürésített mogyoróból állt és a korszakban óriási népszerűségnek örvendett az egészségtudatos emberek körében. Kelloggs egyébként nagy rajongója volt az olajos magvaknak, 1898-ban ő szabadalmaztatta a ma ismert mogyoróvaj gyártási folyamatát.
A szanatórium hihetetlenül jól menő üzletnek bizonyult. Páciensek ezrei áramlottak Battle Creekbe a világ minden tájáról. Bár a szanatórium az évek során óriási rajongótáborra tett szert, egy idő után dr. Kellogg kétes metódusainak egyre több kritikusa támadt módszerei miatt, ugyanis a doktor egyik kedvenc terápiás metódusa
a joghurtos beöntés
volt: a páciensek a joghurt felét elfogyasztották, majd a másik felét az orvos – ellentmondást nem tűrően – beöntés formájában tette kötelezővé.
Egy magára valamit is adó szupermarketben a gabonapelyhek sorát járva mindenképpen belebotlunk a Kellogg's feliratú dobozok tornyába. Azonban a márka jelenlegi gyárát nem az orvos alapította, hanem a Kellogg's testvérpár fiatalabbik tagja, Will Keith, 1906-ban.
A fiatalabb testvér, látva, hogy a szanatóriumban a bátyja által kifejlesztett gabonapehely milyen sikernek örvend, azt jól megcukrozva piacra dobta. A testvérek között pereskedések sora következett – a Kellog's márka védjegyként való bejegyzése kapcsán –, melyben a fiatal testvér került ki győztesen (idővel békét kötöttek). A kukoricapehely azonban nem érezte meg a balhét, óriási siker volt: a cég 1906-os megalapítását követő harmadik évben eladták az egymilliomodik dobozt – ez a korban példátlan sikernek minősült, majd innentől kezdve megállás nélkül diktálta a reggelizőpelyhek piacán a tempót és lett világelső.
A Kellogg's a nyolcvanas években volt a csúcson: ahelyett, hogy a reggelipelyhek hagyományos célközönségére, a kisgyerekekre koncentrált volna, nekiállt meggyőzni a felnőtteket a kukoricapehely praktikusságáról, egészségességéről: a 25-49 éves korosztály körében öt év alatt 26 százalékkal megnövelte a reggelipehely fogyasztását. Szemléletformálásának köszönhetően idén a világ második legnagyobb élelmiszer-ipari cége lett.
(Borítókép: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary)