Nem a köhögés, hanem a (hangos) beszéd és az éneklés az igazán veszélyes. Egy nappaliban maszk és szellőztetés nélkül mindenki megbetegszik, egy osztályteremben a beteg tanár az osztály felét fertőzi meg. A maszk, a szellőztetés és az együtt töltött idő lerövidítése a legjobb védekezés.
Jelenleg a koronavírus terjedésének három módját ismerik: beszédből vagy köhögésből származó cseppek útján, amelyek a közelben állók szemébe, szájába vagy orrába kerülhetnek; szennyezett felületek által, bár ez a fertőződés legritkább módja; aeroszol vagy porlasztott cseppek útján, amelyek kilégzésből származnak és füsthöz hasonló módon a levegőben maradnak.
Míg a levegőbe kerülő cseppek 300 mikrométernél nagyobbak és másodperceken belül a leesnek és a földön végzik, a kilélegzett porlasztott cseppek 100 mikrométeresek és órákig a levegőben maradnak.
Az első hullámban ez utóbbi fertőzési mechanizmusra kevésbé figyeltek, inkább a cseppfertőzésre gyanakodtak, de az utóbb felmerült adatok alapján egyre inkább a beszéd és zárt terek találkozása felé fordították a figyelmet.
Az amerikai járványügy szerint bizonyos esetekben a vírus „két méternél távolabbról fertőzött”, ezek az esetek jellemzően nem szellőző, zárt terekből indultak, ahol a fertőzés forrása előadóművészi vagy sporttevékenység miatt erőltetett légzést végzett.
A Colorado Egyetem José Luis Jiménez vezette csapata olyan eszközt fejlesztett, amelyben a porlasztott fertőző cseppek hatását modellezték zárt térben, szellőztetéssel vagy anélkül, ismerteti a kutatást Mariano Zafra és Javier Salasaz El Pais összeállításában. A kutatók egyedi környezeti jellemzőkkel természetesen nem számolhattak, de úgy vették, hogy a modellben elhelyezett személyek betartják a javasolt másfél méteres távolságot.
Jiménezék szerint a fertőzés megúszásában a három legfontosabb tényező a maszkviselet, a megfelelő szellőztetés és a zárt helyen töltött idő minimalizálása. Az ideális forgatókönyv a szabadban szórakozás, itt nem sűrűsödhet be a fertőző pára.
Ennek ellentétét találjuk a már beazonosított szuperterjesztő eseményeken: ezek mind emberekkel zsúfolt terekben – tárgyalótermekben, ebédlőkben, buszokon – történtek. Ezek között kiugró az az eset, amely alátámasztja a kilélegzett aeroszol cseppek veszélyességét: egy távolságtartás és higiéniai szabályok betartásával rendezett kóruspróba, amelyen zárt térben éneklés közben 61 résztvevőből 53 fertőződött meg.
Nappali
A leghétköznapibb szcenárió: családi találkozó egy lakásban, egy nappaliban. Az esetek mintegy harmada ilyen környezetben fertőződik meg. Öt ember tartózkodik egy szobában. Ha mindez négy órán át tart, minden egészséges résztvevő megfertőződik – ha maszkot viselnek, egyvalaki megússza. A maszkviselet és szellőztetés együttesen egy főre csökkenti a fertőzést a számítások szerint.
Vendéglátóhely
Kiskocsma, csökkentett üzemmódban, mindössze tizenöt fővel. Maszk és szellőztetés nélkül négy óra alatt mindenki megfertőződik. Maszkkal csak nyolcan fertőződnek meg, hatan megússzák a következő látogatásig. Megfelelő szellőztetés, maszkviselet, és rövid idejű tartózkodás mellett csak a fertőző személy közvetlen közelében tartózkodó kapja el a vírust.
A bárok, éttermek, kocsmák és szórakozóhelyek a vírus terjedésének igazi terei. Egy átszórakozott éjszaka egy helyen átlagosan 27 új beteget eredményez, de Spanyolországban volt olyan, hogy egy buli után 73-an kapták el a koronavírust.
Iskola
A fertőzéseknek csak 6 százaléka származik iskolákból. A terjedés attól függ, hogy a fertőző személy tanár vagy diák. A legveszélyesebb, ha a tanár a fertőző személy, hiszen neki a munkájához tartozik, hogy beszél az osztályhoz. A helyzetet ronthatja, hogy egy tanterem nem mindig szellőztethető, például csikorgó fagyban nem praktikus megoldás.
Egy fertőző tanárral töltött három tanóra az osztály felét fertőzi meg. Maszkviselés esetén csak a tanulók ötödét. A veszély úgy minimalizálható, ha szünetet tartanak, és szünetben alaposan kiszellőztetik a termet.
(Borítókép: Index)