Az elmúlt öt évben vált tömegessé az invazív címeres poloskák jelenléte Magyarországon – derül ki egy online felmérésből, amely alapján kirajzolódott az országos poloskatérkép. A Sokk a rovar Facebook-közösség térképéből az derült ki, hogy nincs már olyan térsége az országnak, ahol ne jelentek volna meg ezek a rovarok, amelyeket lakosságarányosan a legnagyobb számban a déli megyékben észlelnek.
A Sokk a rovar októberben indított kérdőíves felmérést, hogy kiderüljön, hol és milyen mértékben találkozunk a hazánkban eddig ismeretlen poloskafajokkal. Már a válaszadók nagy száma is azt mutatta: mostanra országos problémává vált a jelenlétük, hiszen két hét alatt 14 ezren töltötték ki a kérdőívet.
Az adatok feldolgozása során kiderült, hogy ma már nincs olyan térsége Magyarországnak, ahol ne jelentek volna meg az invazív címeres poloskák. Az ország mintegy 3200 települése közül csaknem 1600-ból jelentettek észlelést a kérdőívet kitöltők – összesítette az adatokat a poloskatérképet bemutató online sajtótájékoztatón dr. Bajomi Dániel, a Sokk a rovar Facebook-oldalt működtető Bábolna Bio Kft. ügyvezető igazgatója.
A legtöbb észlelés Budapestről és a legnagyobb városokból érkezett, de a valós fertőzöttséget jobban mutatják a lakosságarányos számok. Ezek alapján az országtérképen az látszik, hogy a déli megyékben tapasztalták a legmagasabb mértékben az invazív címeres poloskák jelenlétét. Baranyában a legnagyobb a fertőzöttség a lakosságarányos észlelések alapján, de nem sokkal marad el tőle Tolna és Békés megye sem. A legalacsonyabb számokat Vas, Győr-Moson-Sopron, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mutatja a térkép. Budapest közepesen fertőzöttnek számít, de a kerületek között nagy a szórás, jelentősebb fertőzöttséget ott tapasztaltak a kérdőívet kitöltők, ahol nagyobb a zöldfelületek aránya. A települések közül a poloskaészlelések toplistáját Kunfehértó vezeti Harkány és Kiskunhalas előtt. A nagyvárosok közül egyedül Miskolcot találjuk az élmezőnyben a lakosságarányos észlelések alapján.
Dr. Bajomi Dániel a felmérés adataiból kiemelte, hogy a nálunk régebb óta megtelepedett ázsiai márványpoloskát és a zöld vándorpoloskát már szinte mindenhol észlelik az országban, de a kérdőívet kitöltők 26 százaléka a Magyarországra csak az utóbbi időben behurcolt nyugati levéllábú poloskával is találkozott már, ami azt mutatja, hogy ezek a fajok nagyon rövid idő alatt képesek elterjedni. A levéllábú poloska jelenléte területileg más képet mutat, mint a másik két invazív fajé. Tolna és Baranya mellett Bács-Kiskun és Veszprém megyében a legnagyobb mértékű a jelenléte, Békés megyében viszont alacsony.
A válaszadók 76 százaléka szerint az elmúlt években vált tömegessé az invazív címeres poloskák jelenléte a lakókörnyezetükben. A kérdőívet kitöltők 61 százaléka az elmúlt öt évben észlelte ezeket a poloskákat, 25 százalékuk pedig tavalytól.
Az utóbbi 5–10 évben a kiskertekben és a lakásokban egyre növekvő számban megjelenő poloskák nem a hazai, mérsékelt égövi fajok képviselői, hanem behurcolt, invazív címerespoloska-fajok, amelyek eredetileg enyhébb klímájú trópusi, szubtrópusi területekről származnak, hozzánk elsősorban Dél-Európából és a Távol-Keletről jutnak be. Ezek a fajok jellemzően melegkedvelők, így az idő lehűlésével ösztönösen keresik a melegebb, telelésre alkalmas helyeket, amelyeket főleg a lakások közelében találnak meg.
Mivel hazánkban természetes ellenségük szinte nincs, a hosszan tartó téli fagyok hiánya is segíti a fennmaradásukat, valamint tápnövényeket is találnak maguknak. Az invazív fajok képesek a hazai fajokat visszaszorítani, túlszaporodásukkal felborítani a hazai természetes életközösségek egyensúlyát. Bár humánbetegségeket nem terjesztenek (növényi kórokozókat igen), szúrós szagú váladékuk nyálkahártya-irritáló, érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki.