A Blu-ray meghajtó nélküli új generációs konzolok az alacsonyabb ár miatt vonzó választásnak tűnhetnek, de mi felsorolunk pár érvet, melyek miatt mégis érdemes a teljes értékű megoldást választani.
November 10-én jelent meg az Xbox Series X és a Series S, és már nem kell sokat várnunk a november 19-én megjelenő PlayStation 5-re sem. Igaz, az Xbox Series konzolokat is szétkapkodták, illetve előrendelésben ugyanez történt a PS5-tel is – így – hacsak nem töltik fel ismét a készleteket – nagy valószínűséggel karácsonykor nem is tudjuk a fa alá rakni. Ebbe már sok gamer beletörődött, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy akár később vagy jövőre ne ruházzanak be egy új generációs konzolba. Tanácstalanságra csak az adhat okot, hogy milyen fajta konzolt vegyünk a két rivális: az Xbox Series és a PS5 közül, mindkettőnek elkészült ugyanis a lemezmeghajtó nélküli verziója, amely tényleg lényegesen olcsóbb, mint a Blu-ray meghajtós „nagy testvér”. Szöget üthet tehát a leendő vásárló fejében: nem éri-e meg jobban ezt az olcsóbb (az Xbox Series S esetében egyéb szempontok szerint is szerényebb képességekkel rendelkező) konzolt vásárolni? Mi most olyan érveket szedtünk össze, melyek szerint a válasz: miért nem éri meg.
A digitálisan forgalmazott játékoknál nem kell a fizikai lemezgyártás, a csomagolás járulékos költségeit kipengetni, illetve főleg: a nagyobb üzlethálózatok polcaiért fizetni a játék kiadóinak és forgalmazóinak, így elvileg logikus lehetne, hogy kevesebb pénzt kérnek ezekért a verziókért. A nem túl logikus valóság azonban sok esetben az, hogy a digitális áruházakban kapható játékok sokszor valamiért mégis drágábbak, mint a konzolboltokban kapható lemezes verzióik. Hogy ez pontosan miért van így, az egy hosszabb cikket is megérdemelne, azonban most maradjunk annyiban, hogy a játékkereskedelem és -forgalmazás árképzéseinek rejtelmei kifürkészhetetlenek.
Régebbi játékok esetében nagyon sok akció van rendszeresen a digitális áruházakban is, így sokszor előfordulhat adott játékoknál az is, hogy a például Facebookos adok-veszek csoportokban lévő használt videójátéknál is alacsonyabb árakat tudunk így megcsípni, azonban az újabb játékoknál ez ritka. Így tehát a tapasztalt játékosok gyakran megvárják, amíg használtan lejjebb megy az általuk kiszemelt játék ára, aztán megveszik és játszanak vele akkor. A türelem megtakarítást terem: játékfüggő is, de akár fél év alatt is a felére is csökkenhet bizonyos használt címek ára, különösen akkor, ha gyorsan végigjátszható, mainstream sikerszoftverről van szó.
Vásárlói szempont mellett a másik módszer, amivel sokan élnek, hogy megveszik a legújabb bestseller játékot, aztán egy hét alatt (vagy akár gyorsabban) végigjátsszák, és már adják is el az adok-veszek csoportokban. Aki nem szeret Facebook-csoportokban ilyen módon kereskedni, az konzolboltokban is megteheti ugyanezt, oly módon, hogy eladja a nála lévő használt játékot mondjuk 14 000 forintért, és már veszi is meg a következőt újonnan 18 000-ért. Egy ismerősöm állandóan így vásárolja PS4-re (illetve rövidesen PS5-re) az új játékokat: miután végigvitte azt, ami nála van, már viszi is eladni a kedvenc konzolboltjába, és egy kis ráfizetéssel megvásárolja a kiszemelt új címet, aztán egy hét múlva jön a következő. Talán mondanom sem kell, hogy az új PS5 és Xbox Series X/S nextgen játékok igencsak borsos 30 000 forintos áránál ez a módszer hatványozottan is indokolt.
Ez a megoldás csak az Xbox Series masinákon működik: mivel az Xbox gépeken az Xbox 360/Xbox visszafelé kompatibilitás már most sokkal (Xbox One-on és One X-en is) jobban működik, mint PlayStation 4/5 konzolokon a PS3/PS2/PS1, így akár régi Xbox 360-as játékokat is futtathatunk, úgy, hogy effektíve berakjuk a lemezt a meghajtóba, és az Xbox One/One X/Series X/Series S gépek fel fogják ismerni.
Külön extra, hogy Xbox One X-en és attól felfelé még erős grafikai tuningot is kaphatnak bizonyos játékok, méghozzá nem is akármilyet: olyan klasszikusokat, mint például a Red Dead Redemption, a Splinter Cell játékok, a Fable vagy a Ninja Gaiden 2 4K-s felbontásban, HDR-megvilágítással futtathatunk – feltéve persze, ha van ilyen tévénk hozzá. (Xbox One-on is van grafikai tuning, de ott sokkal szerényebb: 1080p-s, illetve Xbox Series S-en 1440p-s az új felbontás.)
Az ilyen módon futtatott játékok sokszor úgy néznek ki, mint egy nextgen cím, miközben manapság használtan már gombokért hozzájuttatunk ezekhez. Magyarán: például megvesszük az első Red Dead Redemption (az egyik legszebben 4K/HDR-re feltuningolt játék – lásd fent) Xbox 360-as lemezes verzióját 2-3000 forintért egy adok-veszek csoportban, és az új Xbox Series X-en ezt a hatalmas, tízéves western-akció-kaland klasszikust döbbenetes, már-már nextgen minőségben futtathatjuk. PlayStation 5-ön ugyanez a játék (illetve ennek a PS3-as lemezes verziója) lemezen viszont nem fog elindulni, ugyanis a PlayStation 4-hez hasonlóan a PS5 sem ismeri fel a PS3 és az attól lejjebbi generáció lemezes verziót, sőt, a PlayStation Now streamingszolgáltatás is csak 720p-ben futtatja a PS3-as címeket, így tehát ez a lehetőség a Sony konzoljain sajnos nem működik.
Bár a különféle streamingszolgáltatók (Netflix, HBO Go stb.) széles kínálatának köszönhetően Blu-ray meghajtó nélkül is rengeteg filmhez hozzájuthatunk, ugyanakkor még így is sok, csak Blu-rayen vagy DVD-n megjelent klasszikusból kimaradhatunk, ha meghajtó nélküli konzolt vásárolunk. Hogy csak néhány példát említsünk: Alain Delon vagy Jean-Paul Belmondo bűnügyi filmjeinek DVD-verzióit elég sok helyen lehet plázákban is kapni, nyomott áron, viszont ezeket jelenleg semmilyen streamingszolgáltató nem kínálja, így filmes ínyencek csak ilyen módon juthatnak hozzá, továbbá Amazonon is megrendelhetjük tömérdek klasszikus film Blu-ray-verzióját – ha pedig nincs külön DVD-, vagy Blu-ray-lejátszó, akkor egy teljes értékű nextgen konzol rendkívül praktikus lehet. Arról már nem is beszélve, hogy karácsonyra is olyan filmrajongónak érdemes Blu-ray/DVD klasszikust ajándékozni, akinek van hozzá valamilyen lejátszója.
Bár a streamingszolgáltatók is kínálnak „ultra HD” felbontású filmeket, ezek minősége közelébe sem ér annak, amit a 4K-s Blu-ray filmek kínálnak. Persze nem minden filmnél számít ez, de az igazi klasszikusoknál igen, és például a Netflixen látható Mátrix képminőségben köszönőviszonyban sincs azzal, amit e film újramesterelt 4K-s Blu-ray verziójától láthatunk.
Ráadásul később, a 8K-s tévék nagyobb elterjedésével már várhatóan tömegesen megjelennek 8K-s Blu-ray filmek is, és ezeknél még nagyobb lesz a különbség a streamingszolgáltatáson keresztül látható verzió és a fizikai lemez által nyújtott látvány között.
Összességében elmondható tehát, hogy az a régi mondás, hogy
„olcsó húsnak híg a leve”
a Blu-ray meghajtó nélküli nextgen konzolokra hatványozottan igaz – mi azt javasoljuk, hogy a fentiek függvényében, ha PS5/Xbox Series masina vásárlására szánjuk rá magunkat, akkor a teljes értékűt vegyük meg.