Amikor néhanapján vegán emberrel beszélek, az illető egyik legfőbb érve a húsfogyasztás ellen gyakran az szokott lenni, hogy az állatok „tele vannak tömve antibiotikummal”. Szerencsére azonban nem mind, ahogyan azt a Szomor Ökofarmon tapasztalhattam is. A Kiskunsági Nemzeti Park területén működő mintagazdaság reményt keltő paradicsom az állatok és az emberek számára is. Él a természet.

Az apaji Szomor Ökofarm tulajdonosa, Szomor Dezső a szocializmus korában, Soltvadkerten született. A szakember identitása nem egyezett az akkori kánonnal, ezért személyi kartonjára a Kertészeti Egyetemen az „elvi hiba” megjelölés került – ez majdnem végzetesnek bizonyult. Végül csodával határos módon az Óbuda Tsz-be keveredett, de ez sem jelenthetett megnyugvást: mivel nyugdíjas édesapjával Soltvadkerten, 100 négyzetméteren szegfűt termesztettek, onnan is mennie kellett – maradt a magánvállalkozás. Miután több virágkertészetben is szerepet vállalt, 1978-ban Dömsödre költözött, ahol hobbiból az őshonos magyar állatok tartásába is belefogott.

Egy iskolai szertárban láttam egy ökörszarvat – ki akarták dobni. Nekem viszont nagyon megtetszett, és elhatároztam, hogy tenni fogok a magyar őshonos állatok megmentéséért. Magyarország nemes állatai a 60-as évektől a vesztes oldalra kerültek, ugyanis a mezőgazdaság kemizálásával a korábbi agrárvilágrend is felborult. Az intenzív állattenyésztés bevezetésével pedig megjelentek azok a gyorsan gyarapodó haszonállatok, amelyek kiszorították az őshonos fajtákat – hisz nem tudtak gyors súlygyarapodást felmutatni, és a gazdaság számára fölöslegessé váltak.

– mondta. Szavai szerint, mivel az egyetemen szigorlati tárgy volt az állattenyésztés, az nem is állt tőle távol. Vett néhány rackát meg mangalicát, majd hat üszőt és három bikaborjút a Hortobágyról, és elkezdte őket szaporítani. A 80-as évek elején a magyar mezőgazdaság az összeomlás állapotába került, egyre többen beszéltek – tv-ben és rádióban is – arról, hogy nincs pénz az őshonos állataink tartására. Ebbe nem nyugodott bele, hitte, hogy minimum nullára „ki lehet hozni” – ráadásul különlegesen motiválta, ahogyan abban az időben az Amerikai Egyesült Államokban óriási erőfeszítéssel és anyagi ráfordítással megmentették a kipusztulás szélére került kaliforniai kondorkeselyűt.

Szürkemarha

A szakember írt egy beadványt a minisztériumba, azt ajánlva, hogy

• a szürkemarhákra vonják vissza az állami támogatást, mert a pénzt nem a marhák, hanem a marhatartók kapják (akiknek többsége viszont abban érdekelt, hogy a kritikus számú egyednél ne legyen több – így zsarolásra tudja használni az őshonos fajtát),
• a nemzeti parkok adjanak ingyenlegelőt a szürkemarháknak, amelyek létszáma akkor 700 körül volt az országban, és
• rendeljenek el vágási tilalmat, és a célszám elérésével szakemberek között forogjon az ország szürkemarha-állománya

A javaslat elutasításra került, így végül Szomor Dezső 1989-ben kénytelen volt akkori áron hárommillió forintért a Hortobágyról 200 marhát vásárolni.

A Szomor Gazdaság által folytatott, a pusztai növényzet rehabilitációját is szolgáló ősi ridegtartásos állattenyésztés a Nemzeti Park területén, a Nemzeti Parkkal folyamatos szakmai egyeztetés mellett történt, így a szakember földbérletet kért a Kiskunsági Nemzeti Parktól. Nagy nehézségek árán megkapta. Azonban az alacsony hozamú szürke marha tartása alig hoz jövedelmet, így egy ideig kertészeteinek jövedelméből, majd végül azok eladásából fedezte a működési költségeket, de 2004-ben, egy nyertes pályázatának visszavonása csődközeli állapotba taszította. Felszámolási eljárástól tartva szürkemarha-állományát ingyen felajánlotta a Kiskunsági Nemzeti Parknak, vállalva az állatok gondozását is a Nemzeti Parknál megszokott javadalmazásért – de javaslata elutasításra talált. Megmentője a vízügyi igazgatóság lett, akik egy évig megelőlegezték számára az áramfizetést, majd a végső segítséget a 2005-ben érkező hatalmas uniós támogatás jelentette. Jelentős önerővel megtoldva a támogatást, épített egy vágóhidat és egy húsfeldolgozó üzemet, ahol főleg a saját és a Nemzeti Parkoktól származó szürkemarha-húst dolgozzák fel. Végeredményként minden szürkemarha-termékük kiválóan nyomon követhető (vágás, tenyészet stb.), az összes árun szerepel az állat egyedi azonosító száma (ENAR).

A szürkemarha azonban minden jó tulajdonsága ellenére parkolópályán maradt. Hiába költött a szakember többet a marha marketingjére, mint a két üzemre, lassan halad, ugyanis

hizlalása nem éri meg, mert az állat rossz takarmányértékesítő is. Nem tudja megfelelően hasznosítani az intenzív takarmányt, nem éri meg a drágább táplálás – nem hízik tőle jobban. A szervezete ellenáll. Cserébe az immunrendszere acélkemény, magától legyűri a betegségeket. Nem úgy, mint a nemesített fajtáké, amelyekkel kapcsolatban meggyőződésem, hogy egy állat minél nemesebb, annál betegebb: az immunrendszere szenvedi meg azt, hogy gyors súlynövekedésre teszik alkalmassá.

A szakember szerint a nagyüzemi, intenzív állattartás során először 

Mangalica

A Szomor Gazdaság túlélését az őshonos magyar disznó, a mangalica is segítette: az állat időközben világsztár lett. Szomor Dezső szerint mindez egyértelműen a sonkarajongó spanyolok érdeme, akik a világhírű Iberico sertés mellé kerestek egy hasonló fajtát. A szakember 1993-ban egy újsághirdetés révén kapcsolatba került Tóth Péterrel és az első mangalica-sonkakísérleteket végző spanyolokkal: ők végül Szomor Dezső mangalicáival kezdtek munkához. Mindez a szó szoros értelmében életmentőnek bizonyult számára: az országban mindenhonnan eltanácsolták az úgymond zsíros, korszerűtlen disznókat, de a spanyolok pozitív eredménye megmentette. Azóta pedig folyamatosan hizlalják a mangalicákat az ibériai partnereknek, ugyanis szerintük az Ibericóhoz hasonló sonkát mangalicából is lehet készíteni, ráadásul a magyar őshonos fajta húsa még finomabb is. Ez tette a nemzetközi gasztronómiában is sztárrá a mangalicát. Olyannyira, hogy a Szomor Ökofarm ma már a hongkongi és a makaói kaszinókba is szállít az őshonos magyar fajtából, amit lassan idehaza is kezdenek felfedezni az éttermek.

Sokféleség és dilemma

Szomor Dezső biogazdasága a szakemberek szerint az ősi állatok genetikai gyűjteménye és őrző-védő műhelye. Szürke marha és a mangalica mellett ugyanis a szakember rackát, bivalyt, valamint a gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet őshonos baromfifajainak óriási törzsállományát is tartja, gondozza (7 tyúkfajtát, vadas és fehér színű kacsát, bronz- és rézpulykát, fodros tollú ludat). Ezek eredményezték, hogy 2016-ban mintagazdasággá nyilvánították a Szomor Ökofarmot.

1. Mennyiség és minőség küzdelme. Amíg például egy intenzív baromfi 4 hetesen már két kiló, az őshonos csirke még 12 hetesen is csak 80-100 dekagramm, a piac a tömegtermelést támogatja, pedig a szabadtartású csibe összehasonlíthatatlanul egészségesebb.
2. Konyhaművészet. A gasztronómia többségében az intenzíven nevelkedett állatokkal dolgozik. A legtöbb séf számára idegen a szabadtartású állat íze és ezért fűszerezése is.
3. Gyenge élelmiszer-biztonsági ellenőrzések. A mennyiséget és az olcsóságot legfontosabbnak tartó, az egészségre potenciálisan veszélyt jelentő, hamis termékeket forgalmazó versenytársak szankcionálása nagyon kezdetleges. A piac tisztítása az ökogazdaságokat segítené. 

Orvosi szemmel

Több szem többet lát, vagy éppen mást – ezért dr. Váczi Péter vezető táplálkozás-élettani szakértőt, táplálkozás intervenciós orvost kérdeztem arról, mi a véleménye a szabadtartású állatok fogyasztásával kapcsolatban. A szakember két fő problémát emelt ki az általánosan fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban:

• áteresztőbél-szindróma és
• szénhidrátsokk

A szakember szerint

az áteresztőbél-szindróma jelensége elsősorban a növényi eredetű élelmiszereknek és a gyógyszerabúzusnak a számlájára írható. Az élelmiszeripari adalékanyagok és mezőgazdasági szermaradványok csak rontanak az amúgy is rendkívül súlyos helyzeten. Ezen toxikus ágensek megtámadják a bélnyálkahártyát, melynek következtében a béltartalomból kórokozók és az immunrendszert provokáló testidegen anyagok kerülnek a vérkeringésbe, melyek az emberi szervezet csaknem minden sejtjéhez eljutnak. Az eredmény egy alattomosan zajló, klinikai tüneteket és laboratóriumi eltéréseket akár évtizedekig sem mutató általános gyulladás és autoimmun spektrumfolyamat. E jelenség a legfőbb gyökéroka a krónikus, civilizációs betegségeknek, melyekről egyértelműen kijelenthető, hogy döntő mértékben a helytelen táplálkozás következtében alakulnak ki.

Bárki megfigyelheti, hogy zéró szénhidrát fogyasztása mellett sem lesz a vércukorszintje nulla. Ez az ún. glükoneogenezisnek köszönhető, mely többek között a májban zajlik, és lényege, hogy a szervezet zsírból és fehérjéből pont akkor és pont annyi glükózt állít elő, amikor és amennyi az optimális anyagcsere-működésekhez szükséges. Nincs tehát elviekben szükség arra, hogy szénhidrátot külső forrásból vigyünk be.

A szénhidráttal két megkerülhetetlen gond van. Az egyik az, hogy magas a deutériumtartalma és »füstölve ég«. A deutérium a hidrogén nehézizotópja, mely fizikailag teszi tönkre a sejtek energetikai infrastruktúráját, a mitokondriumokat. A feleslegben bevitt szénhidrát katasztrofális mértékű szabadgyök-terhelést ró a sejtekre. A rosszindulatú daganatok egyre brutálisabb mértékű és egyre fiatalabb korban fellépő előfordulásának egyértelműen elsősorban a szénhidrátfogyasztás az oka. A konvencionális medicina sajnálatos módon genetikai eredetű kórképnek tartja a tumorokat, ezért pont az ellenkező irányban keresi a megoldást, mint ahol az valóban van. A rák ugyanis egyértelműen anyagcsere-betegség. A karcinogén tényezők csak módosítják a táplálkozás-élettani katasztrófahelyzet kimenetelét.

A szabadtartású, alacsony deutériumtartalmú füvet legelő növényevők biomasszája számunkra konyhakész szuperélelmiszer. Húsuk, zsírjuk, belsőségeik táplálkozás-élettani értéke egy napon sem említhető az embertelen nagyipari állattenyésztésből kinyerhető, hormonokkal, antibiotikumokkal és permetezett, génmódosított takarmánnyal felhizlalt szerencsétlen sorsú állatokéval

– mondja az orvos.