A Leonidák minden év novemberében ismétlődő csillagászati jelenség, amikor „hullanak az égről a csillagok”, mert a Föld a Naprendszernek jelenleg azon a részén halad át, ahol ez a meteorraj található.
A meteorraj az Oroszlán (Leo) csillagképről kapta nevét. Forrása a Temple-Tuttle üstökös.
A meteoreső során nagyjából 40-100 kilométeres magasságban légkörbe csapódnak és megsemmisülnek azok a porszemcsék vagy kavicsok, amelyek általában az üstökös magjának jeges felszínéről váltak le. Ezt a jelenséget illeti a köznyelv a hullócsillag, a tudomány meteor megnevezéssel.
A csillaghullást szabad szemmel lehet megfigyelni. A legtöbb meteor megfigyelésére leginkább mesterséges fényektől mentes, védett területek alkalmasak, illetve alapvető feltétel a tiszta égbolt. A korai sötétedés miatt a kijárási tilalom nyolc órai életbe lépése előtt is lehet meg lehet próbálni a hullócsillag-megfigyelést. Ha ma este nem lesz felhő az égen, akkor az újhold miatti sötét égbolt segíti a jelenség észlelését.
A meteor elnevezés egyébként görög eredetű. Jelentése: ég és föld között lebegő.
Magyarországon éves szinten hét alkalommal figyelhetjük meg a meteoresőt, pedig ennél sokkal több van, csak azok nem olyan látványosak. A legattraktívabb csillaghullásban augusztusban lehet részünk, amikor a Föld a Perseidák meteorrajon halad át.
Sok meteor üstökösöktől származik, de meteoridok úgy is keletkezhetnek, amikor aszteroidák, többméteres vagy akár kilométeres sziklák ütköznek egymással, esetleg becsapódnak a Hold vagy a Mars felszínébe. Azokat a darabokat, melyek az űrben keringenek, meteoridnak hívjuk, és amelyek el is érik a földfelszínt, vagyis be is csapódnak, azok a meteoritok.
(Borítókép: A Leonidák meteorraj egyik hullócsillaga csíkot húz az égen az észak-spanyolországi Villanueva de la Pena településről fényképezve 2017. november 16-ra virradóra. Fotó: Pedro Puente Hoyos / MTI / EPA)