Október óta kapható nálunk az LG formabontó okostelefonja a Wing. Próbára tettük kezdeti lelkesedésünket, hogy egyszerre szolgáltassunk igazságot az eszköznek és a bennünk lakozó gyermeknek.
Tesztünk előéletéről érdemes megemlíteni, hogy a játékbolti megoldások által lenyűgözött kisgyerekekként egyszer már megénekeltük és ajnároztuk az LG Winget. Kérdés, hogy az eszközt kézbe és kipróbálva megváltozott-e az érzelmi hullámok járása? Persze, megváltozott. A lényeg: a Wing kicsit olyan, mint egy mozifilmes szuperkém kütyüje, mindig rejt valami extra trükköt.
A csomagolás szerény, nem tereli el a figyelmet a tartalomról, és a bontás során hamar a kezünkbe ugrik a telefon. A mellékelt dolgok miatt izgulunk inkább, nem hiába: a gyorstöltő és USB-C mellett előkerül egy felragasztós védőtok és egy szett képernyővédő üveg (!) is.
Kapunk továbbá egy USB-kisjack átalakító pöcört. Úgy tűnik lassan elbúcsúzhatunk az univerzális audió csatlakozótól.
A Wing fényes acélszürke színe pár percig szép és ujjlenyomatos, mielőtt kék műanyag tok alá rejti az ember.
Az eszköz nem könnyű, de nem is lehet az, mert a szárnyba kell az anyag. Kicsivel több mint negyed kiló, ami épp elegendő arra hogy biztonságot sugározzon. Van benne egy adag a régi Nokia 9290 téglaságából – egyéni megítélés kérdése, hogy ez pozitív vagy negatív megítélés alá esik valakinél. Ha ez azt jelenti, hogy a kijelző nem gurul el egy rugóval keltett rajzfilm hangeffektus kíséretében, az mindenképpen jó.
A külső meghatározó eleme természetesen a kilencven fokban kinyíló, ujjlenyomat-felismerős kijelző. Az előlapon három kamera sorakozik, a hátlapon egy, pontosabban egy se. A szelfi irányába néző kamera, ugyanis kis rekeszből bújik elő a telefon tetején, mint mesterkém zakóujjából a elektrosokkolós rúzs.
Az eszköz egyik nagy titka a kamerastabilizátor. Ez az a használati mód, amelyben nem csak a tárgy, képességei, és árcímkéje is egyetlen önazonos egységbe forrnak és egyértelműen ilyenkor a legjobb kézben tartani a Winget. Egy új kézi gimbal-nyélhez harmincezer forint körüli összegért lehet hozzájutni, de ennél többet ér, ha nem kell a kütyüt magával vinnie az embernek.
Az LG Wing jelen teszt írásakor háromszázezer forint körül már megszerezhető. Otthoni LG tévére kivetítve gyakorlatilag játékkonzolként működött és hibátlanul futtatja az Asphaltot. A Winget hajtó Snapdragon 765G a két évvel ezelőtti Qualcomm csúcsproci teljesítményét tudja, de 4K videózáshoz és játékhoz bőven elegendőnek bizonyult, érezhető melegedés mellett.
A belső memória 8 gigabájtos, háttértár 128 GB. Utóbbi 2 terabájtig bővíthető, ami sok videofelvétel készítése esetén nagy előny.
Nincs még neve az elektromos autók hatótávolság miatti aggódásának mobilakkumulátorra alkalmazott változatának. Akkuszorongás jelen esetben nincs ok: a Wing 4000 mAh-ás akkumulátor elegendő a hardver életben tartásához, két napos szórványosan agresszív használatot kottyanás nélkül tűrte.
Ami még említésre méltó, hogy jól szól. Talán a súly, talán a fém zsanér teszi, de telefonból ilyen telt hangot még egyszer sem hallottam.
Az LG Wing nem a legdrágább, de az új iPhone 12-esekkel egy árkategóriában mozgó telefon. Egy izgalmas szuperhős kütyü olyanoknak akiknek kreativitásába a gyermeki oldaluk is belefér és szeretik ha az eszköz nem csak szuperhős kütyünek néz ki, de tud is olyan dolgokat.