A koppenhágai Niels Bohr Intézet munkatársai a Tejút több mint ezer csillagrendszerét vizsgálva arra jutottak, hogy bizonyos szempontokból teljesen átlagos, más szempontokból viszont nagyon is ritka a Naprendszer.
A brit királyi csillagászati társaság lapjában az MNRAS-ban publikált kutatásuk szerint nyolcbolygós csillagrendszerünk eléggé ritka és ez komoly szerepet játszhatott az élet kialakulásában.
A naprendszerek kialakulásakor a bolygók a csillag körüli porban körpályán keringve keletkeznek, de a gravitációs kölcsönhatások miatt egyre elliptikusabb pályára kerülnek, majd egymásnak ütköznek. Az ütközésekből létrejövő nagyobb bolygókat a gravitáció stabilizálja és a szabályos kör pálya felé tereli. Végeredményben összefüggés van az adott csillag körül keringő bolygók száma és pályájuk formája között.
Ebben igazából semmi meglepetés nincs
– magyarázza Gråe Jørgensen.
A Naprendszerünk viszont különleges, mert egy rendszert sem ismerünk ennyire sok bolygóval.
Ezzel egyébként beleillünk a képletbe. Az igazi ritka kivételek az egybolygós rendszerek – ezeknél sok esetben annyiról van szó, hogy nem észleltük a további bolygókat. Ilyen esetekben a dán csillagászok a keringési pályák formájából tudnák megbecsülni a csillag körül keringő bolygók számát.
Ez fontos eszköz lehet a Naprendszerünkhöz hasonló csillagrendszerek felismeréséhez, mert a miénkhez hasonló exobolygókat nehéz megtalálni, ha nem tudjuk, hol keressük őket
– mutatott rá Nanna Bach-Møller, a kutatás egyik szerzője.
A bolygók pályájának excentricitása alapján a csillagrendszerek egy százaléka hasonló a Naprendszerhez, ez a Tejútrendszer százmilliárd csillagából így körülbelül egymilliárdot jelent. Tízmilliárd bolygó kering a lakható zónában, ahol nincs sem túl meleg, sem túl hideg ahhoz, hogy a víz folyékony maradjon. Ezek közül természetesen nem mindegyik bolygó lakható.
A Föld mint bolygó sem különleges, sok hasonlót találunk más csillagok körül is. A földi élet nagy részben köszönhető a Naprendszer többi bolygójának. Amit a kutatás valószínűsít, az, hogy a bolygók nagy száma, különösen a két óriás gázbolygó, a Szaturnusz és a Jupiter szerepe jelentős volt abban, hogy a félmilliárd esztendős Föld felé jeges üstökösöket irányítottak, ami végül az óceánokhoz és az élet kialakulásához vezetett.