Az év leghosszabb éjszakáján közel ezer év után ismét látható lesz a Jupiter és a Szaturnusz együttállása.
A Jupiter és Szaturnusz a Naprendszer két legnagyobb bolygója december 21-én különleges konstellációban találkozik majd az égbolton. A két égitest 0,1 fok közelségben lesz, ami viszonylag különös látványt mutat: egyetlen csillagnak tűnhetnek majd, de az éles szeműek még két külön bolygónak fogják látni.
Mindez persze csak spekuláció, mert a ritka csillagászati esemény utoljára négyszáz éve következett be, de senki sem látta, mert a mi szempontunkból a Nap mögött történt. A konstellációt így utoljára nyolcszáz éve lehetett szabad szemmel megfigyelni a Földön.
A csillagászok általában egyetértenek, hogy nem számíthatunk „összeolvadó csillagok” látványára, viszont láthatjuk az úgynevezett holdillúziót, ami egy olyan optikai csalódás, amitől a horizont közelében látható égitestek nagyobbnak tűnnek.
A konstelláció a hét közepén lesz a leglátványosabb, amikor napnyugta után a közelben kel fel a Hold.
A konstelláció bibliai jelentőségével kapcsolatosan több elmélet is versenyez. Jézus születésének pontos ideje ismeretlen, több – más bolygókból álló – konstelláció is történt az időszámítás kezdete körüli években. A kínai feljegyzések több üstököst is említenek időszámításunk előtt 4-ben és 5-ben. Lehetséges továbbá, hogy a betlehemi csillag valóban csillag volt, méghozzá egy felrobbanó csillag, vagyis szupernóva. Ez i. e. 5 tavaszán nagyon látványos két hónapig látható égi jelenség volt.
Az asztrológia számára nagy esemény, amikor egy bolygó belép valamelyik „házba”. A hét vége felé először a Szaturnusz, majd a Jupiter lép a Vízöntőbe, ami viszonylag ritka esemény, az utolsó nagy konstelláció a Vízöntőben 1405-ben történt. Az esemény egy új Vízöntő-kor kezdetét jelzi.