Kiolvadt az örökké fagyott talajból egy fiatal gyapjas orrszarvú a szibériai Jakutföldön. A radiokarbonos elemzések még tartanak, az állat nemét sem tudják még, korát 20 és 50 ezer évesre becsülik.
A felfedezés azért nagy jelentőségű, mert ez a mai napig legjobb állapotban megmaradt fiatalkorú gyapjas orrszarvú: a tetem 80 százalékban ép. A fagyott talaj megőrizte sok belső szervét, beleértve a fogakat, a belek, sőt a zsírszövetek egy részét is.
Dr. Valerij Plotnyikov, az orosz Tudományos Akadémia kutatója szerint a fiatal orrszarvú három-négy éves lehetett, valószínűleg külön élt anyjától, és megfulladhatott a nyári olvadáskor.
Legutóbb 2014-ben fedezett fel egy helyi lakos gyapjas orrszarvút a környéken, korát 34 000 évesnek becsülik.
Körülbelül tízezer éve, földtörténeti léptékben pillanatok alatt tűntek el a nagy testű jégkorszaki állatok. A barlangi medve, mamut, óriás lajhár valószínűleg nem tudtak alkalmazkodni egy gyors lefolyású éghajlatváltozáshoz.
Az utolsó eljegesedés vége óta (18 ezer éve) két nagyobb, és több kisebb lépésben melegedett fel az éghajlat (globálisan 3-8 fokkal) a Földön. Mindegyik gyors olvadással és tengerszint emelkedéssel járt. A felmelegedést azonban a fiatalabb Dryas-esemény alaposan megakasztotta.
Az 1200 évig tartó különös időszakot egyes elméletek szerint egy másfél kilométeres üstökös felrobbanása okozta a Nagy-tavak környékén. A jégmezők hirtelen megolvadtak, és az Atlanti-óceánba ömlő édes víz leállította a sós vizű Golf-áramlást.