Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az általa patronált Globális Talajügyi Partnerség (GSP) a közelmúltban kezdeményezte a szikesedés által érintett talajok egy négyzetkilométeres felbontású világtérképének összeállítását. A nemzetközi kezdeményezés célja a szikes talajokra vonatkozó globális és országos léptékű térbeli információk aktualizálása, továbbá e megkülönböztetett fontosságú talajok jövőbeni monitoringjának megalapozása és támogatása.

Az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai a Remote Sensing című folyóiratban nemrégiben publikálták saját hozzájárulásukat a szikesedés által érintett talajok világtérképének elkészítéséhez.

Itt készült az alapmű

Hazánk nagy múltra és hagyományokra tekinthet vissza a szikvidékre és a szikes talajokra irányuló kutatások területén. Ennek talán egyik legfontosabb – egyúttal nemzetközi szinten is nagy megbecsülésnek örvendő – eredménye a Szabolcs István által 1979-ben szerkesztett, szikes talajokról készült világtérkép, amely napjainkban is standardként szolgál a só által érintett talajok globális eloszlására vonatkozóan. E világtérkép aktualizálását és digitális platformra történő helyezését célozta meg az említett kezdeményezés, melyben az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai is részt vettek.

A TAKI kutatói korszerű gépi tanulási algoritmusok és többváltozós geostatisztikai eljárások alkalmazásával, valamint globális földmegfigyelésekből származó multispektrális műholdfelvételek, illetve archív talajtérképek felhasználásával az előírtnál jóval részletesebben, egyhektáros térbeli felbontással modellezték, majd térképezték fel a feltalaj (0–30 cm) és az altalaj (30–100 cm) szikes indikátorainak együttes térbeli változékonyságát Magyarországon.

Kutatómunkájuk révén nemcsak a szikes talajok világtérképének elkészültéhez járultak hozzá sikeresen, illetve az eddig is rendkívül gazdagnak és színesnek mondható hazai szikes térképsorozatokat egészítették ki új elemekkel, hanem e talajok térképezési módszertanát is megreformálták. 

Utóbbira példa a térbeli bizonytalanság valószínűségelméleten alapuló modellezése és értékelése, amellyel információ nyerhető a térképek megbízhatóságáról. A gépi tanulási algoritmusok alkalmazásán túl ugyancsak ide sorolhatóak a komplex modellek post-hoc technikákkal történő szakmai értelmezése is, amelyek jó alapot nyújtanak a további szikes kutatásokhoz.