Az ökológiai lábnyom (ecological footprint) a '90-es évek közepén megalkotott fogalom, melynek első koncepcióját William Rees kanadai ökológusnak köszönhetjük. Mathis Wackernagel svájci várostervező dolgozta ki először disszertációjában Rees felügyelete alatt.
Az ökológiai lábnyom olyan fogalom, ami azt mutatja, hogy milyen mértékben használjuk fel Földünk javait, illetve élünk vissza azokkal. A Föld népessége 1960-ban hárommilliárd volt, most, 2021. január 10-én 7,8 milliárd. Hatvan év alatt két és félszeresére nőtt.
Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását a globális hektárban (gha) kifejezett mutatószámmal szokás megadni. Jelenleg a Földön nagyjából 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van, és ezen a területen 7,8 milliárd embernek kell osztoznia. Ez azt jelenti, hogy 2021-ben minden egyes emberre már csak 1,45 gha jut.
Az ökológiai lábnyom az országoknak segít a fenntarthatóság és a jólét fokozásában, a helyi vezetőknek az állami beruházások optimalizálásában. Továbbá az egyéneknek is segít abban, hogy megértsék a bolygóra gyakorolt hatásukat. Fontos tudni, hogy az ökológiai lábnyom csak egy hozzávetőleges értéket ad, nem tud minden szempontot figyelembe venni. Van értelme az alkalmazásának, folyamatosan finomítják,
de a kapott eredményt fenntartással kell kezelni.
A keresleti oldalon összeadódik az összes olyan termőterület, amelyre az országok, a helyi vezetők, az egyének, de még a termékek is pályáznak. Gondoljunk csak egy cipő előállításához szükséges ökológiai javakra, amelyeket ezekből a termőterületekből nyerünk ki.
A napi életvitelünk során némi odafigyeléssel befolyásolhatjuk, hogy mennyi erőforrást veszünk el a Földtől. Nem mindegy, hogy milyen a lakhelyünk, mennyi a víz- és energiafogyasztásunk, sokat számítanak a vásárlási szokásaink, az étrendünk, a hulladékképzésünk, a közlekedésünk, de említésre méltók még a kényelmünket szolgáló berendezések, a nyaralási szokások is, a teljesség igénye nélkül. A cél az, hogy minél kisebb értéken tartsuk az ökológiai lábnyomunkat, így kevésbé zsigereljük ki a Föld javait.
1970-ben kezdődött
Az emberiség először 1970. december 29-én jegyzett túlhasználati napot, mely évről évre előbb következik be az év folyamán. Eszerint elérjük az éves szinten rendelkezésre álló javak plafonját, és a további fogyasztásunkat már a jövő évi javakkal fedezzük.
Ez alól kivétel volt a 2020-as év, ugyanis a pandémia hatására a becsült dátumhoz képest három hónappal sikerült eltolnunk a tavalyi javak felélését, mely leginkább - az ökológiai lábnyomot alkotó 6+1 produktív felületből - az karbonlábnyom csökkenésének tulajdonítható, mely az éghajlat-változást, és a globális felmelegedést számszerűsíti.
A jelenlegi fogyasztási szokásaink alapján a 7,8 milliárdnyi lelket számláló népességnek nagyjából 2,8 Föld elégítené ki az éves fogyasztását, ami valójában nem szükséglet. A reális cél az lenne, hogy minden egyes egyénnek sikerüljön a fogyasztását szükségletté redukálnia.
Miért baj, ha túlhasználjuk a Földet?
A legfőbb probléma az, hogy a Föld csak korlátozott mértékig produktív. Egyéni szinten jelenleg nem érzékeljük a probléma súlyosságát, mivel nem hirtelen változásokat eredményez a túlhasználat.
Lábnyomunk sokféle
A karbonlábnyom jelzi, hogy a szénnel összefüggő javak túlhasználata globális felmelegedéshez vezet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szükségtelenül igénybe vett javakért, ez esetben a globális felmelegedéssel fizetünk.
Az erdő-lábnyom magas értéke arra utat rá, hogy ha túlzásba vittük az erdőirtásokat, akkor búcsút mondhatunk a fák által nyújtott előnyöknek, például a tiszta levegőnek, a természetes hűtésnek, az erdei élővilág élőhelyei megszűnnek, és így tovább.
Ha túl sokat halászunk, akkor arról a halászati-lábnyom tájékoztat. Megmutatja, hogy kezd felborulni a tenger biológiai egyensúlya, mert az ember beavatkozott a táplálékláncba, ami fajok eltűnését eredményezi.
A legelő-lábnyom mutatója a tenyészállatok „túlhasználatát” mutatja, és ez magával rántja a termő-lábnyomot is, mivel a tenyészállatoknak takarmány kell, aminek talaj-túlhasználat a következménye.
A beépített területek lábnyoma az emberi infrastruktúrához szükséges földterületek nagysága. Ide tartozik az összes szárazföldi úthálózat is. Az épített környezettel beavatkozunk a természetes környezetbe, ezzel csökkentve a szabadon élő állatok territóriumát. Csodálkozunk, ha az agglomerációban az utcán szaladgálnak a vaddisznók, vagy éppen a rókák.
A hetedik mérőszám a vízlábnyom, mely az általunk közvetlenül elfogyasztott édesvíz-készletet mutatja. Mivel a víz elengedhetetlen feltétele az életnek, talán az egyik legnagyobb figyelmet igénylő mutató, amire tudatosan oda kell figyelnie minden embernek.
A túlhasználat a fejlett országokra jellemző. Magyarországon az egyéni ökológiai lábnyom értéke 3,7 gha körül van, míg az Egyesült Államokban ugyanez a mutató 8 gha, Indiában pedig 1,2 gha.
Mit tehetünk?
Globális értelemben jelentősen csökkenteni kell a javak iránti igényünket, és tudatosan a szükségletek irányába kell eltolni a szokásainkat. A környezettudatosság ezúttal ne egy plusz legyen, hanem maga az alap. Sajnos nem fektetnek kellő hangsúlyt a környezet megismerésére, és megóvására az iskolákban, ezért az egyénnek belülről kell jönnie a késztetésnek arra, hogy igénye legyen a környezettudatos életmód kialakítására. Számtalan helyen találkozhatunk ökotippekkel, hamarosan tőlünk is kap párat.
(Borítókép: Lukas Schulze / Getty Images)