Nem kapjuk fel a fejünket, amikor azt halljuk, hogy alaposan lehűlt a levegő Szibériában, az északi félteke hatalmas fagyasztókamrájában. Az lenne a meglepő, ha nem így lenne. Oroszország Urálon túli tajgás-tundrás térségei a Föld összes szárazföldjeinek 9 százalékát teszik ki, és alaposan próbára szokta tenni mind a 39 millió lakóját. Nyáron például melegrekord született errefelé, 38 Celsius-fokot mértek Verhojanszkban.
Most pedig a szokásosnál is fagyosabb levegőről szólnak a hírek. Éjszakánként a legtöbb helyen -30, -40 fokot kell elviselni és a nappalok is dermesztőek.
De ez semmi.
A Szibéria keleti részén fekvő Jakutföldön még ennél is hidegebb van. Hétfő hajnalban -55, -50 fok közötti fagyot mértek, és nappal sem volt -50 foknál melegebb. Bejelentkezett megint Verhojanszk, kedd reggelre -56,2 fokra ébredtek a helyiek, a legmelegebb órákban -54 fokra enyhült a levegő.
Az északi sarkkörön túli Jakutföldön ez nem breaking news: a térség a Föld északi hidegpólusa, és két részén, Verhojanszkban és Ojmjakonban mérték az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékleteit. Kettejük közül Ojmjakon a Föld leghidegebb lakott települése, 1933. február 6-án rekord hideg - 67,8 Celsius fokot mértek az akkor már meglévő meteorológiai állomáson. Nem kimondottan agrárkörnyék, a talaj ugyanis egész évben fagyott. A rövid nyár alatt sem olvad fel, pedig nem ritka a 30 fok feletti kánikula sem. Pedig júniusban 21 órán át „süt" a nap, decemberben csak három órát. Azt is kicsivel a horinzont felett teszi, olyan, mintha fel sem kelne.
De kik élnek itt? Hányan bírják a 100 fokos hőingadozást?
Nem túl sokan.
Alig négyszáz embernek van állandó lakcíme Ojmjakonban, Verhojanszkot pedig több mint ezren nevezik szülővárosuknak. Utóbbi sok százéves történelmet is fel tud mutatni, mivel a kozákok már 1638-ban szálláshelyül választották a Földnek ezt a kies pontját, faerődítményt is építettek a közelben, sőt, 1817-ben fatemplomot, ezzel kiérdemelve a közigazgatási székhely és városi rangot.
A hidegpólus dermesztő világát az utazási irodák is felfedezték. Egyre több turista kíváncsi a fogvacogtatóan különös tájra és próbálná ki, milyen lehet megfagyni.
A napokban éppen Szibéria felől érkező légtömegek hoznak majd kiadós fagyokat nekünk is.
Habár Magyarországon jórészt a nyugati szelek uralkodnak, a Skandinávia fölött örvénylő ciklon áramlási rendszere most észak felől vonzza be hozzánk a hideg levegőt.
Akár mínusz 20 fok is lehet derült, szélcsendes, vastagabb hóval borított tájakon hajnalban. A melegedő trenddel csökken ugyan a zord napok (napi minimumhőmérséklet -10 fok alatti) száma, de a kemény hideg nem számít rendkívülinek januárban. Az 1981-2010-es időszakban átlagosan 4 zord napunk volt januárban, decemberben két és fél, tudtuk meg Lakatos Mónikától, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati szakértőjétől.
Mínusz 20 fok fel sem tűnik Jakutföldön. A gyerekek iskolába mennek, a lakók kerékpárral indulnak halat venni, sokan pedig megmártóznak a patakban, vagy valamelyik tavacskában.
Nekünk elég pár centi hó is, és leáll a teljes vasúti közlekedés, ahogyan az megtörtént 2008 január elején, az emlékezetes „hófrász" idején.
Náluk mínusz 35 Celsius-foknál sem fagy le az élet, az iskola sem szünetel. Nekünk viszont ez az érték az eddigi abszolút hideg rekordunk (Miskolc-Görömbölytapolca, 1940. február 16.). A legnagyobb kilengéseket pedig Baján élték át (75,1 fokos éves hőingás).
Mínusz 60 fokra azonban még Jakutföldön is felkapják a fejüket. Hozzászoktak ugyan a szélsőséghez, de őket is érinti a hipotermia jelensége, amikor a szervezet a végtagok kárára próbálja melegen tartani a létfontosságú belső szerveket, majd ahogy elfogy az energia, a test lassan kihűl. Ilyen hideget még a jó melegen felöltözött jakutok is legfeljebb 15 percig képesek túlélni a szabadban.