A mai cápák és ráják legközelebbi, ősi rokonai, az asteracanthusok több mint két méteresek lehetettek − állapították meg osztrák és svájci kutatók.
Az MTI beszámolója szerint a dinoszauruszokkal együtt kihalt állatoktól eddig csak izolált csontváztöredékek maradtak fent, őslénykutatók ezúttal azonban egy nemrég felfedezett, rendkívül jó állapotban fennmaradt csontvázat tudtak megvizsgálni.
Teljes hossza 2,5 méter volt, ezzel kora egyik legnagyobb ősi cápája volt.
A maradványokat néhány éve Bajorországban, a solnhofeni litográf palában találták meg. Mintegy 150 millió éve ezen a területben, a felső Jura időszakban tropikus-szubtropikus lagúnavidék alakult ki.
Sebastian Stumpf, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa elmondta, hogy az itt végzett ásatásokon az elmúlt 150 évben számos cápa- és rájafosszíliát tártak fel. Azonban mivel a porcos halak csontváza viszonylag kevésbé ellenálló, csak kevés épen megmaradt állat őrződött meg. Az asteracanthusoktól főként uszonytüskék maradtak fenn. Különösen meglepte a szakembereket egy szinte teljes, ráadásul jó állapotú csontváz megtalálása.
Ez a solhofeni palában valaha talált legnagyobb cápacsontváz.
Az asteracanthusok először a devon földtörténeti időszakban, mintegy 361 millió éve jelentek meg és a kréta időszak végén, 66 millió éve haltak ki a dinoszauruszokkal együtt. Két hátúszójuk volt, amelyeket egy-egy erőteljes úszótüske támasztott meg. Egy ilyen úszótüskére bukkant több mint 180 éve Louis Agassiz svájci-amerikai természetkutató, ez alapján írták le először ezen állatokat.