Százötven darab V–150 típusú szélturbináját állította le a napokban világszerte a dán gyártó, a Vestas, miután a 4,2 MW teljesítményű, még átadás előtt álló svédországi Aldermyrberget szélerőműparkban egy szélturbina a tartóoszlopánál megrogyva, lapátjaival a földig hajlott novemberben.
A svéd erőműparkban a tizenhét darab 230 méteres szélturbinából csak ez az egy adta meg magát. Kiderült, hogy egy hibás alkatrész okozta a furcsa esetet, ezért az érintett sorozat gyártását leállítják. Szerencsére a balesetben senki nem sérült meg.
Tavaly már előfordultak problémák ezzel a szélturbinatípussal az Egyesült Államokban és Ausztráliában is, de a cég egyértelműen leszögezte, hogy az akkori meghibásodások és a mostaniak között nincs összefüggés.
A történtektől függetlenül a V–150 modell az elmúlt években óriási nyereséget termelt a Vestas számára, mivel egyre élénkebb a megújuló energiaforrások iránti kereslet.
Az alternatív energiára sokan úgy gondolnak, mintha a jövő tökéletes megoldása lenne, pedig jelenleg ez nem teljesen így van. Azon túl, hogy megújuló energiát termel, alkalmazásának vannak árnyoldalai is. A szélerőműparkok elhelyezkedése és működése ugyanis gyakran ütközik a veszélyeztetett fajok védelmével. A helyi hatóságok, a szakértők és a környezetvédelmi szervezetek azonos állásponton vannak abban, hogy a madarakért és a denevérekért tett jelenlegi védelmi intézkedések nem elégségesek. A biológiai sokféleség védelme ugyanolyan fontos, mint a megújulóenergia-termelés biztosítása. A szélerőműparkok telepítése során természetidegen objektumokat állítanak az ott élő közösségek területére. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, mint amikor egy újonnan épített út egyszer csak kettészeli az erdőt, vagy mint amikor egyre több zöldfelületet hasznosítanak lakott területként.
Jelenleg átmeneti intézkedésekkel próbálják csökkenteni a természetben bekövetkező károkat. Azokban az időszakokban, amikor különösen aktívak a denevérek, a szélturbinák csak 25 százalékát működtetik, esetleg ideiglenesen le is állítják őket.
A szélerőművek közelében élő emberek csaknem egyharmadát egyáltalán nem vagy csak kissé bosszantja a szélturbinák zaja, miközben pihenne vagy aludna. Tíz emberből tíz tapasztalja magán a stressz tüneteit, de nem feltétlenül a turbinák által keltett hanghatások számítanak a legnagyobb stresszforrásnak. Egészen meglepő eredményt is produkált a vizsgálat, amely szerint a stressz fő kiváltó oka nem más, mint a szélerőműparkhoz való kritikus hozzáállás. Ennek enyhítésére már a szélerőműpark telepítése előtt érdemes egy olyan kommunikációt lefolytatni a helyi lakosokkal, amely képes megnyugtatóan hatni és csökkenteni a stresszt.
Egy két évvel később megismételt orvosi vizsgálat szerint a stressz csökkent, ami arra enged következtetni, hogy sok lakó egyszerűen hozzászokott a szélerőmű által okozott zajhoz, vagy legalábbis beletörődik a kialakult helyzetbe. A vizsgálat érdekessége, hogy azok a lakók, akik továbbra sem fogadták el a szélerőművet, elutasítóak voltak a stresszkezeléssel szemben is, ami azt mutatja, milyen nehéz megváltoztatni egy már kialakult hozzáállást.
A tudósokat már régóta foglalkoztatja, hogy a baglyok hogyan tudják annyira nesztelenül szelni a levegőt az éjszakai vadászataikon. Persze muszáj halkan suhanniuk, különben éhen halnának, a tudósok pedig kutatni is kezdték, miként képesek erre. Az akusztikai vizsgálatokon az derült ki, hogy repülés közben a bagoly úgy használja a szárnyait, hogy elnyomja a saját maga által keltett zajt. Ezt a módszert adaptálták is, így a baglyok repülése ihlette turbinalapát akár 10 decibellel csökkenti a szélturbina zaját a környékbeli lakók nyugalmáért.