Mint ismert, a Nasa teljes erővel dolgozik azon, hogy az 1972-ben véget ért utolsó látogatásuk után a 2020-as évek közepére visszatérjenek és embert is küldjenek a Holdra. Erről szól az Artemis program, és a cél eléréséhez szükség van egy olyan hordozóra, amely képes súlyos dolgokat az űrbe juttatni. Ez a Space Launch System (SLS), ami egy nagyon nagy rakéta.

A Nasa eddig 18 milliárd dollárt költött az új hordozó kifejlesztésére. A 111 méteres rakéta jelenleg a világ legnagyobb és legerősebb hordozórakétája. Az első fokozatát szombaton tesztelték a Stennis űrközpontban. A forró teszt során a lerögzített rakéta négy, a Boeing és az Aerojet Rocketdyne által gyártott RS-25-ös motorja egyszerre működött.

Az RS-25-ösök először a 80-as évek elején mutatkoztak be az amerikai űrsiklók fő hajtóműveként. Négy évtizeddel később kétmillió literes, kriogén hűtésű hidrogént és 742 ezer liter folyékony oxigént tartalmazó tankról indították be őket.

Olyan volt, mint egy földrengés

– fogalmazott Jim Bridenstine Nasa-titkár a teszt utáni sajtótájékoztatón.

A teszt során a hajtóműveknek nyolc percen keresztül kellett volna működniük, azonban körülbelül egy perc után leállították a motorokat. Ennek oka az volt, hogy az irányítóközpont egy villanást látott a négyes motor hővédő borításánál, és ezután komoly meghibásodást jelzett a rendszer. A hiba oka egyelőre ismeretlen.

A haladás, amit máig elértünk, elképesztő, és nem, ez nem kudarc, hanem egy próba volt. A mai próbának volt értelme, változtatni fogunk, és megyünk a Holdra 

– szögezte le Bridenstine.

A szombati volt a nyolcadik teszt a hordozórakéta fokozataival. Az első SLS, az Artemis 1 a tervek szerint 2021 novemberében indulna, utasok nélkül. Hogy ez megvalósulhat-e, attól függ, meg kell-e ismételni a főfokozat most leállított tesztjét, amivel – ha a rakétamotorok cserére szorulnak – legalább tíz napot csúszik a program.