Általános érvényű szabályok még nincsenek, de néhány érdekes együttállás már akad. A svéd Jönköping Egyetem kutatásai például úgy találták, hogy bizonyos demográfiai jellemzők együtt mozognak a környezetvédelem iránti elkötelezettséggel:

• minél magasabb egy család összbevétele, annál jobban odafigyelnek erre,
• minél iskolázottabbak a családtagok, annál inkább gyűjtenek szelektíven,

• minél kisebb a család, annál kevesebb az összeöntött hulladék.

Ám mivel a kisközösségek újrahasznosítási szokásait vizsgálták főként, ezek a megfigyelések – így együtt – magabiztosan nem általánosíthatóak. Még úgy sem, hogy efféle kutatások az (igen tehetős) észak-olaszországi Lombardiában is nagyon hasonló következtetésekre jutottak.

Tanulságos jelenség ugyanakkor, hogy bár a jobb vagyoni helyzetű magánszemélyek minden jel szerint valóban többet foglalkoznak a fenntarthatóság szempontjaival saját lakókörnyezetükben, rögtön

Az OECD szerint a lakások kiadásával foglalkozók például anyagilag nem érdekeltek azok energetikai korszerűsítésében, hiszen a befektetések költségei őket terhelnék, az alacsonyabb közüzemi számlák haszna viszont már a bérlőknél jelentkezne. (Az ilyen anomáliákat csak kormányzati ráhatással lehet kezelni a tekintélyes világszervezet szerint.)

Ami viszont a legmeglepőbb: bár a nyolcvanas évek és 2000 között született Y generáció már olyan korban nőtt fel, amikor a csapból is a bolygóvédelem folyt, kutatások szerint magánéletükben mégis kevésbé törődnek az újrahasznosítással, mint más korosztályok. Viszont szívesebben vásárolják olyan cégek termékeit, amelyek elkötelezettek a fenntarthatóság ügye iránt.

A témakör egyik legfontosabb szakértőjének tartott amerikai Shelton Group szerint az oka ennek az, hogy a millenárisok úgy tartják, igazán komoly fordulatot csak az óriáscégek tudnak hozni ezen a területen, nem a mezei magánemberek viselkedési szokásai.

De hogyan lehet hatni ránk?

A demográfiai jellemzőink többé-kevésbé adottságok, ám mellettük tudatos döntéseket is hozunk. Ezeket próbálják befolyásolni a felvilágosító kampányok világszerte. A siker üzembiztos szabályait persze nem ismerjük, de három lélektani sajátosság már kirajzolódni látszik.

1. Mindenekelőtt szeretjük tudni, hogy a szelektíven gyűjtött szemetünkből pontosan mi is lesz végül, és hogyan történik az átalakítás. Egy másfél éves amerikai kutatás úgy találta (Penn State University), hogy minél részletesebben kapunk ilyen információkat, annál inkább hajlunk az együttműködésre.
2. Egy kanadai marketingkutatás szerint (University of Alberta) valamivel nagyobb hajlandósággal gyűjtjük szelektíven azokat a használati tárgyakat, amelyek kifejezik az identitásunkat. A preferált üdítőital dobozát ugyanúgy előbb dobjuk az erre kijelölt helyre, mint azt a papírpoharat, amelyen a nevünk is szerepel.
3. Végül az sem mindegy, hogyan kérik tőlünk a környezettudatosságot. Ha szimpla felszólítást kapunk, az kevésbé hatásos, mint ha kétoldalú érveléssel találkozunk. Tehát amikor az előnyöket és a hátrányokat egyaránt megemlítik nekünk. Egy úttörő, immár közel két évtizedes tanulmány szerint (University of Utah) az „Ide dobd az alumíniumot!” feliratnak kevesebben engedelmeskednek, mint annak, hogy „Tudjuk, hogy így macerásabb, de fontos, hogy ide tedd”.