Ha eddig csak elszabadult fantazmagóriaként gondoltunk a geomérnökségre, a földi éghajlat nagyszabású technológiai manipulációjáról szóló meredek ötletelésre, akkor itt az idő, hogy újragondoljuk az egészet.
A Harvard Egyetem tudósai most a tettek mezejére lépnek, és 2021 júniusára tesztrepülést terveznek, melynek célja, hogy krétaport juttassanak tíz kilométer feletti magasságokba, és megfigyeljék, mennyire hatásos a földi éghajlat lehűtésére. Először csak a légköri körülményekre, az ottani kémiai reakciókra kíváncsiak, és ha egy tanácsadó testület is jóváhagyja most februárban, élesben is kipróbálják az anyagot. Méghozzá a Svédország északi részén található kirunai Esrange Űrközpontban.
Geomérnökök már hosszú ideje nagy reményt fűznek a légkörbe juttatott, napfényvisszaverő anyagokhoz. Úgy fognák vissza a globális felmelegedést, hogy aeroszolokkal, például kén-dioxiddal szórnák tele a felsőbb légkört abban bízva, hogy kellően elhomályosítják a napot, és kompenzálják az embernek tulajdonított globális felmelegedést.
Őrült ötletnek hangzik, már csak azért is, mert éppen a füstöt okádó hagyományos ipari termelés ontotta magából a kén-dioxidot, valóban csökkentve a földfelszínre jutó napsugárzást.
Az 1970-es évekig pont emiatt tartottak a tudósok újabb jégkorszaktól,
és sokfelé szenvedtek a növényzetet pusztító savas esőktől.
Aztán Margaret Thatcher brit miniszterelnök a szén-dioxidra irányította a tudósok figyelmét, hogy aztán belendüljön a globális felmelegedés és a szén-dioxid elleni, ma már jól ismert küzdelem.
A retró iskolai demonstrációs író- és rajzeszköz porított változata erős mezőnyben versenyez:
A kréta azonban feltétlen bizalmat élvez. Tetszőleges mennyiségben megtalálható a földön, emberre ártalmatlan, nem mérgező, semleges anyag. Hatékony fényvisszaverő képességét senki sem vitatja.
Egyedül azon morfondíroznak el a geomérnökségben gondolkodó kutatók:
nem okoz-e majd függőséget a fehér por?
Elengedhetik magukat a szén-dioxid-kibocsátók azt gondolván, van egy hatékony megoldás, ami kompenzálja őket. Ez pedig óriásira erősítheti a magaslégköri porhintés iránti igényeket. Úgy kell használnunk, mint az antibiotikumokat. Veszélyes lehet, ha túlzásba visszük, mondják.
Felmerülnek azonban élesebb kétségek is:
Milyen alapon kísérletezünk a bolygó légkörével? A levegő nincs tekintettel a politikai országhatárokra.
Ráadásul az emberi eredetű globális felmelegedést tekinthetjük egy mesterséges geomérnökösködés eredményének. Megnöveltük a légköri szén-dioxid mennyiségét, és úgy gondoljuk, ennek rossz vége lesz.
Azt sem tudjuk, hogyan működik sok-sok alapvető természeti folyamat. Honnan vesszük a bátorságot, hogy belepiszkáljunk olyan összetett rendszerekbe, amiket nem ismerünk kellőképpen?
A teszttől sokat várnak. Akár még polgárjogot is nyerhet pár geomérnöki technika. Szeretnénk bízni abban, hogy nem a geomérnökök fogják erősíteni az őrült tudósokról alkotott sztereotípiáinkat.