Crutzen kollégáival, a 2020-ban elhunyt Mario Molina mexikói és Sherwood Rowland amerikai kutatóval már 1974-ben a halogénezett szénhidrogének (CFC) használatának veszélyére hívta fel a figyelmet, és megjósolta, hogy az ózonréteg néhány évtizeden belül erőteljesen megfogyatkozik ezek hatására. A tudósokat a témában végzett munkájukért 1995-ben tüntették ki a kémiai Nobel-díjjal.

Crutzen 1933-ban született Amszterdamban. Az 1960-as és 1970-es években vizsgálta a nitrogén-oxidok hatását az ózonrétegre, jóslatuk hatására betiltották a hűtőszekrényekben és klímaberendezésekben a CFC használatát.

A tudós 1980 és 2000 között igazgatóként vezette a Max Planck Kémiai Intézet légkörkémiai osztályát.

A Max Planck Társaság elnöke, Martin Stratmann úttörőnek nevezte Crutzent.

Elsőként mutatta meg, hogyan károsítja az emberi tevékenység az ózonréteget. Az ózon csökkenésének okáról szerzett tudás alapozta meg az ózont bontó anyagok globális tilalmát. Ez egyedülálló példa arra, hogyan vezethet közvetlenül világpolitikai döntésekhez egy Nobel-díjjal jutalmazott alapkutatás

– fejtette ki.

Crutzen nevéhez fűződik az antropocén kifejezés alkalmazása az emberi tevékenység által befolyásolt földtörténeti kor megnevezésére. Crutzen először egy 2002-es, a Nature című tudományos lapban megjelent írásában használta a kifejezést. A szakértő érvelése szerint az emberi tevékenység környezetre kifejtett hatása az elmúlt három évszázadban oly mértékben eszkalálódott, hogy a globális klímaváltozás is jelentősen megváltozott, ezért külön terminusra van szükség a 18. század végétől a jelen időszakig tartó periódus leírására. A kifejezés azóta elterjedt a tudományos és környezetvédelmi beszédben.

Crutzen az intézet szerint több mint 360 tudományos cikket és 15 könyvet írt. A világszerte legtöbbet idézett tudósok egyike volt, számos díjat kapott. Több tudományos akadémia tagja volt.