Ma megkerülhetetlennek tűnik a közösségi oldal: a kapcsolattartás, a kereskedelem és a programok szervezése is jórészt ezen keresztül folyik. Egy kutatás szerint azonban boldogabbak lennénk nélküle. Akkor most áldás vagy átok?
Van egy vicc, ami korábban érthetetlen lett volna. A túlvilágon találkozik három korábbi egyiptomi elnök, és azt tudakolják egymástól, ki hogyan került oda. Méreg – mondja Nasszer. Merénylő – tárja szét a karját Szadat. És veled mi végzett? – kérdezik utódjuktól. A Facebook – válaszolja a tavaly elhunyt Mubarak.
2004-ben éppen ezen a napon, február 4-én indult el a világ máig legnagyobb közösségi oldala, amely valóban hatalmas politikai tőkét is jelent. Bár az azóta születettek egyre több más platformot favorizálnak, a nagykorúak körében még mindig a Facebook hasít. Már ahol erre lehetősége van. Mert egyre-másra érkeznek a hírek, hogy Oroszországban korlátozzák, Mianmarban betiltják, Ausztráliában megfizettetnék, Kínáról és Észak-Koreáról nem is beszélve, ahol az elejétől fogva blokkolják a működését. De nem is kell olyan messzire mennünk, hiszen idehaza is kóstolgatják kormánypolitikusaink.
Orbán Viktor kedvenc minisztere, Varga Judit már a Lex Facebook benyújtására készül, amely szabályozná a techóriás(ok) magyarországi működését. A törvényjavaslat hivatalosan a törvényes, átlátható és ellenőrizhető működést kérné számon, vagyis éppen azokat, amiket az Orbán-kormányon és más rezsimeken is számon szoktak kérni a Facebookon megnyilvánuló ellenzéki politikusok. Ami miatt a South Parkban „Frászbuknak” titulálják a politikai pofonokat osztogató oldalt.
A globális techcégek eddig csak a vélemény- és szólásszabadságot korlátozták, de az Amerikában látható ideológiai hadjárat bizonyítja, hogy az emberek akár ki is kapcsolhatók az online térből
– posztolta ki aggodalmát ugyanezen a felületen Trump cenzúrázása után az igazságügy-miniszter. Tehát miközben másutt az ellenzéket akarják elnémítani a közösségi média kikapcsolásával, itthon attól fél a hatalom, hogy nem használhatja azt saját kontrollálatlan szócsöveként. Persze vannak más csatornák, az M1-től kezdve a nemrégiben létrehozott Hundubig, ahol erre lehetőségük van, de hol van azok eredményessége a Facebookétól. Nézzünk néhány tényszerű adatot a vélelmes állásfoglalások után.
Megkerülhetetlennek tűnik tehát, hiszen mostanra gyakorlatilag a világon mindenütt az első számú kommunikációs felületté nőtte ki magát, így a kapcsolattartás, a kereskedelem és a különféle szerveződések is könnyen ellehetetlenülnének, ha megszüntetné szolgáltatását vagy kivonulna Európából, ahogy azt a közelmúltbeli támadások után belengette.
De ebből adódnak azok a problémák is, amik miatt legtöbben kárhoztatják. Hogy túl nagy a hatalma felettünk, hogy kiszuperálja az offline világot, hogy rengeteg álhírt terjeszt, hogy kattintásvadász, hogy manipulál, hogy engedi a mobbingot és a gyűlöletkeltést, hogy megszünteti a magánéletet, sőt, – GDPR ide vagy oda– algoritmusai és az általunk használttechnikai eszközök révén felismer, megfigyel, lehallgat, listázza szokásainkat és szimpátiáinkat, vagyis többet tud rólunk, mint életünk párja, pedig néha ő is túl sokat.
Ezt persze a kormányok is szeretnék kiaknázni, ezért a konteógyártók máris azt híresztelik, hogy a fennen hirdetett megregulázási szándékok mögött valójában háttéralkuk állnak, amelyekkel az információk releváns részét szeretnék megkaparintani. Mert gondoljanak csak bele, micsoda kincs lehet, ha egy döntés vagy választás előtt polgárra lebontva tisztában lehetnének politikai preferenciáinkkal.
Legalábbis erre a következtetésre jutottak a New York-i Egyetem és a Stanford kutatói, akik arra kérték kísérletük résztvevőit, hogy töltsenek el egy hónapot a közösségi oldal használata nélkül. Kiderült, hogy kevesebbet szorongtak, mivel kevesebb ijesztő hírt olvastak, és kevésbé érezték magukat magányosak, mivel több időt töltöttek szeretteikkel, vagyis mindez pozitív hatással volt az életükre.
Amikor 2004-ben Mark Zuckerberg és barátai kollégiumi szobájukban kitalálták a Facebookot, aligha számítottak arra, hogy bolygónk bármely országánál nagyobb közösségi hálózatot hoznak létre, de arra még kevésbé, hogy ezt egyszer majd nagyobb átoknak érezzük, mint amekkora áldásnak.
(Borítókép: Egy férfi elsétál a Facebook-logó előtt. Fotó: Dominic Lipinski / PA Images / Getty Images)