Az izraeli–palesztin konfliktus új hadszínterét jelentette, amikor Libanonból és később a Gázai-övezetből is katonai, jellemzően szovjet gyártmányú, valamint házi készítésű rakétákkal kezdték el lőni a népesebb izraeli városokat. Ugyan a libanoni Hizb’álláh (Hezbollah) az 1990-es években megkezdett hasonló támadásai miatt már akkor is felmerült egy rövid hatótávolságú rakétavédelmi rendszer megépítése, sem a támadások száma, sem a pontosságuk nem indokolta a kor technológiai szintjén jelentős erőfeszítést igénylő rendszer kifejlesztését.
A Hamász hatalomátvétele után és a 2006-os háború alatt azonban több ezer rakéta és lövedék érte a zsidó állam területét, így a régóta tervezett koncepció zöld jelzést kapott.
A döntés mögött több megfontolás is meghúzódott. Többségük az első öbölháború után, Szaddám Huszein Scud rakéta támadásai nyomán hadrendbe állított, amerikai eredetű Patriot-rendszer sajátosságaiból eredt. A ballisztikus rakéták és a közepes-nagy magasságú, nagy sebességű célok elhárítására kifejlesztett fegyver egyrészt rendkívül drága volt, másrészt alacsonyabb magasságokon és kisebb célok esetén a hatékonysága nem volt kielégítő.
Az eleinte Kassam-elhárítónak nevezett új rendszer a palesztin szélsőségesek hasonló nevű, barkácsolt rakétáiról kapta volna a nevét, de ezt végül elvetették. A következő név a Tamir, a héber „elfogórakéta” nevéből alkotott betűszó lett volna, ezt a nevet aztán maga a rakétarendszer kapta, végül a fejlesztésért felelős tiszt a feleségével ült le átbeszélni a lehetőségeket, és ekkor született a védelmet és a sikert egyaránt kifejező Aranykupola. Ezt a nevet végül az izraeli hadsereg vezetése változtatta Vaskupolává, kérkedőnek és hivalkodónak vélve az első változatot.
A 2007-ben megindult fejlesztés nyomán 2011-ben állították rendszerbe az első üteget, amelyet hamarosan három másik követett, köszönhetően a sikeres működés nyomán megítélt, több száz millió dolláros amerikai katonai segélynek.
Az észlelésért és tűzvezetésért felelős radar akár 250 kilométer távolságból is érzékeli a kilőtt lövedéket, amire a Battle Management and Weapon Control nevű irányítókomponensben ülő operátor döntése nyomán emberi közbeavatkozás nélkül indítja a Tamir elfogórakétát a rendszer. 90 százalékos elfogási arányával
a Vaskupola az egyik legsikeresebb légvédelmi rendszernek számít.
Fontos kiemelni, hogy a rendszer eleve moduláris, területvédelmi megoldásként lett létrehozva, így a hagyományos légvédelmirakéta-ütegekkel szemben nem igényli a zárt telepítést.
A Vaskupola-rendszer Magyarországon rendszeresítésre kerülő radarjai a korábbi, szovjet eredetű radarokat váltják fel. A már megjelent információk mellett fontos kiemelni, hogy az új eszközök a modern harcmező kihívásainak megfelelően rendkívül ellenállóak az elektronikus ellentevékenységgel szemben, így rendelkeznek zavarszűréssel és egyéb, nem nyilvános elektronikai hadviselési képességekkel is. Ráadásul az eredeti rendszert sikerrel tesztelték az azeri–örmény háborúban nagy sikerrel bevetett felfegyverzett drónok ellen is, így az új magyar radarok ez ellen a fenyegetés ellen is védenek.
Borítókép: Tamir elfogórakéta indítása. Jól látszik a decentralizált telepítés. Fotó: Jack Guez / AFP