A tengerészgyalogság vezérezredese, Kenneth McKenzie Jr. egy online konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy bizonyos vallási fanatikusok polgári használatra gyártott drónok felfegyverzésével kockáztatják az erőegyensúly felborulását a parancsnoksága alatt álló területhez tartozó, kies Irakban.
Szavai szerint ezek az eszközök képesek helyből fel- és leszállni, valamint igen nehezen észlelhetők, így jelentős előnyhöz juttathatják az amerikai csapatok ellen harcoló felkelőket, de már gőzerővel folyik a fenyegetés elhárítására irányuló kutatás.
A tábornok szavai azért különösen meglepőek, mert ezt a módszert Szíriában 2014 óta használja az Iszlám Állam az Asszad-rezsim ellen, amiről számtalan YouTube-ra feltöltött videó is tanúskodik. A támadások annyira sikeresek voltak, hogy az iraki hadsereg is elkezdte másolni a módszert, még a „lövedék” stabilizálására szolgáló tollaslabdát is átvéve.
A civil DJI Phantomok korábbi változatait az Iszlám Állam nemcsak felderítésre, megfigyelésre használta szinte a kezdetektől fogva, hanem a drónokról ledobott amerikai vagy orosz/szovjet, 40 mm-es gránátok pusztítását legtöbb alkalommal meg is örökítették. A mit sem sejtő katonákra 50-100 méter magasságból leejtett gránátok
komoly veszteségeket okoztak,
egy alkalommal egy komp megsemmisítésével egy egész folyóátkelést sikerült meghiúsítaniuk.
Valószínűleg ezen videók hatására kapott további lendületet az Iszlám Állammal sokáig komoly kapcsolatot ápoló Törökország drónprogramja, amelynek gyümölcsei az azeri–örmény háborúban „értek be”. Hogy a sufnituning „bombázók” ellen nem lehetetlen védekezni, azt az orosz használatban lévő Hmeimimi légi bázis évek óta sikeres (lég)védelme tanúsítja.
A Phantom típusú civil drónokat kis méretük miatt valóban nehéz érzékelni, azonban egy reguláris hadseregnek hadműveleti területen zavarnia kellene a rádiófrekvenciák többségét, azaz blokkolni a civil hírközlés működését. Hogy miért? Például a Sólyom végveszélyben című film idevágó képsoraiban láthatók miatt:
egy háztetőn üldögélő kis srác rádióval a kezében
elég volt arra, hogy figyelmeztesse a körözött hadurat az amerikai helikopterek elindulásáról. Ezzel lényegében egymagában okozva a hadművelet kudarcát tettével.
Hadműveleti területen ezért nem működhet a civil hírközlés, így amikor bekapcsolom a drónok irányítására szolgáló, ismert, civil frekvenciákat zavaró berendezésemet, a probléma már meg is oldódott. Bár az elektronikai hadviselésben, az oroszokhoz és a kínaiakhoz képest meglehetősen lemaradtak a NATO-hadseregek,
ezzel a képességgel már rendelkeznek.
A kifejezetten Irakban (és kisebb mértékben Afganisztánban) rendszeresen alkalmazott, távirányítású IED-k (improvizált robbanóeszközök) miatt ugyanis már fel vannak szerelve az amerikai alakulatokat zavaró eszközökkel, így a tábornok szavaival élve a „repülő IED-k” sem jelenthetnek gondot. Ezek ráadásul olyannyira elterjedtek, hogy szinte minden Humvee-n és MRAP-on lehet látni az általában a lökhárítókra szerelt, hosszú, hengeres antennát, amely a közel 10 éve rendszeresített jammerek (zavaróeszközök) része.
Szakújságíróként több válaszlehetőség is felmerül a fentiek után. Valószínűleg egy belső használatra szánt, nyíltan propagandacikket olvashattunk, amely valamilyen komoly beszerzést igyekszik indokolni, esetleg a drónok terén ugyancsak aktív Irán ellen 1979 óta folyó pszichológiai hadviselés része a nyilatkozat.