Sutton. Régészeken és történészhallgatókon kívül kevesen tudják azonnal megmondani, miért is fontos a kelet-angliai település, pedig Nagy-Britannia egyik legismertebb régészeti lelőhelyéről van szó.
A közismert kora középkori angolszász temetőben 1939-ben talált lelet méltán vált világszenzációvá. Közemberek és nemesek kifosztott sírjai mellett ugyanis egy rendkívül magas rangú, valószínűleg királyi személy érintetlen hajósírját találták meg. Csak nagyjából teljes épségben, ugyanis a föld alatt töltött 1300 év megrágta az ismeretlen király sírjában talált tárgyakat.
A kor szokásához híven az erre a célra épített hajóban eltemetett vezető mellé személyes és rituális tárgyakat is elhelyeztek, köztük a leghíresebbet, a Sutton Hoo-i sisakot. A közel másfél évezred alatt a finom kialakítású sisak száz darabra esett szét, és többéves munkájába került a British Museum szakértőinek, míg restaurálták, de
az eredmény lenyűgöző lett.
A finom díszítésekkel ellátott védőeszköz valószínűleg nem mindennapi használatra készült, de kialakítása sokat elárul a készítőiről és a korról, amelyben megalkották. Formája a korábbi évszázadok római lovassági sisakjait idézi, arcvédő lemeze és díszítései skandináv hatásról tanúskodnak.
A sírban talált kincsek egy olyan országot idéznek fel, amely ugyan a civilizáció peremén feküdt, de aktív részese volt a már akkor is globális kereskedelemnek. Erre utalnak a temetési hajók között szokatlanul nagy méretű, 27 méteres jármű sírkamrájában talált, Srí Lanka-i eredetű gránátkő drágakövek, a bizánci pénzérmék és számos egyéb, nem szigetországi lelet. Ráadásul több jel is arra utal, hogy a hajóba temetett uralkodó nem volt teljesen keresztény, például a hajós temetés, amely rövidesen teljesen megszűnt temetkezési formaként, illetve az a tény, hogy a legtöbb tárgyon pogány motívumok találhatóak.
A bizánci érmék keltezése, a környezet, a díszítések jellege és a vegyes vallási szimbólumok miatt általános a konszenzus, hogy Redvald, Kelet-Anglia királya nyugodott a sírban. Sajnos a talaj teljesen feloldotta a hajót magát éppúgy, mint az eltemetett személy csontjait, így ezt régészetileg nem lehet igazolni.
Mindenesetre a pogány temetkezési mód és a nem túl jelentős számú, de egyértelműen keresztény személyes tárgy egybevág a krónikákban feljegyzettekkel, miszerint Redvald építtetett egy templomot, amelyben
az ősi isteneknek és a keresztények Istenének egyaránt emelt oltárt.
Természetesen teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, ki nyugodott a sussexi sírban, de a jelek Redvaldra vagy közeli férfi családtagjára utalnak.