Az egyértelműen Kína ellen irányuló amerikai–indiai szövetség felborítani látszik azt az évtizedes alapigazságot, amely szerint India legnagyobb fegyverbeszállítója Oroszország.
A kibontakozó folyamat nem most kezdődött, erre utal az is, hogy a beszerzések értéke egyre nő, az elmúlt 15 évben meghaladta a 20 milliárd dollárt. A nemrégiben 114 többcélú harci repülőgép beszerzésére kiírt tender messze a legnagyobb az elmúlt években, és több mint 18 milliárd dolláros értékével kétszeresére növelheti a mutatót.
Az üzlet úgy is rendkívül értékes, hogy a kiírás szerint a győztesnek a gépek 85 százalékát Indiában kell készítenie.
A tender különlegessége, hogy a francia Rafale, a svéd Gripen, az orosz Szu–35 és az amerikai Boeing F–15EX mellett egy olyan amerikai típus is indul, ami eddig hivatalosan nem is létezett. Ez pedig
a hányatott sorsú F–21 jelzést viseli,
valószínűleg a XXI. századra utalva vele. Érdekesség, hogy ez a második típus, amelyik ezt a számot viseli; az első az Izraeltől lízingelt Kfirek volt F–21A jelzéssel.
A Lockheed Martin által kínált F–21 lényegében egy jelentősen modernizált F–16, amely a gerinc mellé illeszkedő üzemanyagtartályai miatt kevéssé hasonlít elődtípusára. A kívánalmak szerint a high-tech pilótafülkével, AESA-fázisvezérelt radarral és légi utántöltési rendszerrel is felszerelt vadászrepülőgépek, ha győznek a tenderen, az általuk leváltandó MiG–21-eshez hasonlóan 40 évig fogják védeni India légterét.
A kérdés igazából az, hogy az F–21 vagy a tenderen induló 4++ vagy legfeljebb 4.5 generációsnak nevezhető gépek mennyire tudják ellensúlyozni a már rendszerbe állított ötödik generációs, illetve a már tervezés alatt álló hatodik generációs kínai vadászgépeket.