A hétvégén újabb csúcsot döntött a legismertebb kriptovaluta, a bitcoin árfolyama. Túl azon, hogy az elmúlt 24 órában kétezer dollárral ért kevesebbet, azaz értékének 5 százalékát elvesztette, nagy valószínűséggel a jelentősen túlfújt árfolyama is újra gyors ütemben lefelé indul, ahogy a csúcs után egyre több befektető akarja tényleges pénzre váltani hasznát. Hogy aztán egy újabb Elon Musk-bejelentés, vagy valami hasonló hír után újabb csúcsokat döntsön.
A XXI. század talán legjelentősebb pénzügyi újításán, a blokkláncrendszeren alapuló kriptovaluták nevüket a „rejtett” jelentésű, görög eredetű kryptos szóból, azaz a védelmüket szolgáló titkosításról kapták. Ugyan alkalmasak a pénz legtöbb funkciójának betöltésére, de rejtélyes és sokak számára a mai napig nehezen érthető eredetük miatt sokáig csak olyan, teljesen illegális üzletekben forogtak, amelyeket jellemzően a dark weben kötöttek. Mára olyan hatalmas üzletté nőttek, hogy a kriptovalutáknak már kimutatható környezetkárosító hatása is van.
Közös bennük, hogy „előállításuk” a klasszikus pénzzel ellentétben nem központi módon történik, egy szoftverről lévén szó, hanem számítástechnikai kapacitás igénybevételével, azaz bányászattal. Emiatt nemcsak a számítógépekben használt processzorok, hanem az alapvetően játékokhoz szükséges videókártyák ára is az egekbe szökött.
Erre válaszul az egyik legnagyobb gyártó, az Nvidia bejelentette, hogy a játékosok (és egyben saját fő piaca) védelmében mesterségesen korlátozza új kártyáiban a bányászat lehetőségeit. Természetesen nem hagyhatta ki a kínálkozó piaci lehetőséget sem, és egyben bejelentett egy kifejezetten bányászatra kifejlesztett, de videókimenet nélküli, azaz játékra alkalmatlan kártyát is.
Ez a trükközés azonban sajnos rövid távon nem fogja megállítani a videókártyák árának emelkedését, amelynek egyik fő oka a bányászat miatt megnövekedett kereslet. A szűk keresztmetszetet az okozza, hogy a mindkét eszközben használt csúcstechnológiájú chipek gyártása nem képes lépést tartani az igényekkel.
Visszatérve a kiinduló kérdéshez, a pénz értékőrző szerepét sokáig az határozta meg, hogy nemesfémből készült, majd az, hogy bármikor átváltható volt aranyra.
Az aranyfedezet megszüntetésével, hosszú távú értékmegőrzésre a kormányzatok által folyamatosan inflált, azaz értékcsökkentett, úgy nevezett fiat pénz(ek) helyett előtérbe kerültek a véges mennyiségben rendelkezésre álló eszközök. Nemesfémek, ingatlan, és régiségek/műtárgyak. Hozzájuk csatlakoztak most a bitcoin esetében garantáltan véges mennyiségű, de a több kriptovaluta esetében is korlátozott számban rendelkezésre álló kriptovaluták.
Ezzel a fő gond azonban az, hogy mögöttük nem áll semmi. Sem állam, sem árufedezet, sem viszonylag ritkán előforduló és nehezen feldolgozható nemesfémek, csak a hit, hogy ez a valami ér ennyit, vagy hogy ennyit ér, mert kevés van belőle. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne várhatna fényes jövő rájuk.
Különböző okok miatt konszenzusos alapon sok minden betöltötte már a klasszikus pénz-szerepet: egy bizonyos fajta kagyló, a só, a szarvasmarha, sőt bronzperecek és -gyűrűk is.
Fenn áll azonban veszély, hogy egészen addig tart a kriptovaluták tündöklése, amíg valaki meg nem töri ezt a kört, és pont ugyanúgy hatalmasat szakít a későn kiszállókon, mint a modern kor első tőzsdei buborékjának, az 1637-es holland tulipánhagyma-őrületnek első eladói.
Az újkori Európa első részletesen feljegyzett pénzügyi válsága során a ritka virághagymák iránt megnőtt kereslet az egekbe hajtotta az árakat, amelyek a külföldi vevők bekapcsolódásával még tovább nőttek. Amikor a piaci szereplők már egymás között, kocsmákban kötöttek szerződéseket egyre magasabb összegekre egyértelművé vált, hogy nem lesz jó vége a folyamatnak. A hisztéria csúcsán 5000 guldent fizettek egyetlen hagymáért, ami egy nagyobb ingatlan ára volt. Aki ekkor észnél volt és kiszállt, azaz eladta hagymáit, az vagyonokat keresett. Három hónap múlva a lufi több okból kifolyólag kipukkant és az amúgy gyönyörű kerti növény ára visszaesett természetes piaci árára: 0,1 guldenre.