A globális értékláncokat vezető és szervező multinacionális vállalatok időnként átszervezik a termelést. Az ezzel kapcsolatos döntések értelmében bizonyos termelési folyamatokat vállalaton belül tartanak, míg másokat az értékláncban részt vevő, külföldön működő saját leányvállalataikhoz vagy független beszállító vállalatokhoz telepítenek, vagy esetleg visszaveszik ezektől a korábban oda kiszervezett tevékenységeket.
Az ELKH KRTK Világgazdasági Intézete kutatójának közreműködésével elkészített, és a Competitiveness Review szaklapban publikált cikk ezeknek az átszervezéseknek a komplex hatásait mutatja be - közölte az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat.
Mivel Magyarország az OECD-n belül a globális értékláncokba leginkább integrált gazdaságok közé tartozik, a tanulmány eredményei a hazai gazdaság szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.
A növekvő versenynyomás, a technológia fejlődése, valamint a nemzetközi kereskedelmi és tőkeáramlások liberalizálása következtében egyre több vállalat szervezi termelési tevékenységét nemzetközi léptékben oly módon, hogy több országban hoz létre termelési kapacitásokat, illetve több országból foglalkoztat beszállítókat. Az így létrejövő komplex termelési struktúrákat nemzetközi – globális vagy regionális – értékláncnak hívjuk. Ezekben egy-egy termék létrehozásának folyamata a kutatás-fejlesztési tevékenységtől indul, és a tervezésen, az alkatrészek gyártásán, összeszerelésén, marketingjén, illetve szállításán át egészen a termékek fogyasztókhoz történő eljuttatásáig tart.
A nemzetközi értékláncok folyamatait a termékkel rendelkező multinacionális cég szervezi és ellenőrzi. Magyarország – elég, ha a hazai autóipari vagy elektronikai termelőkapacitásokra, illetve a nagyobb szolgáltató központokra gondolunk – igen intenzíven vesz részt ezekben a nemzetközi értékláncokban, elsősorban a termelési folyamatokban.
A kutatók két magyarországi leányvállalathoz kapcsolódó részletes esettanulmányt készítettek el és vizsgáltak meg azzal a céllal, hogy feltárják az értékláncok átszervezése mögötti motivációkat, valamint az átszervezésnek az értékláncban részt vevő vállalatok működésére gyakorolt hatását. A kutatás azért különösen értékes, mert míg az elméleti szakirodalom viszonylag széles, addig a gyakorlatban ezeket a témákat igen ritkán elemzik.
A kutatók a két vállalati esettanulmány alapján megállapították, hogy a globális értékláncok átszervezése nem ritka vagy egyedi eset. Az erős versenynyomás alatt tevékenykedő vezető multinacionális vállalatok folyamatosan beazonosítják a magas hozzáadott értékű folyamatokat, majd az alacsony hozzáadott értékű folyamatokról történő leválasztásukat követően igyekeznek azokat lehetőség szerint áttelepíteni a multinacionális vállalat központjába, vagy valamelyik leányvállalathoz, szem előtt tartva a tevékenység koncentrálásából fakadó előnyöket is. Ez gyakorlatilag folyamatos rekonfigurációt és átszervezést eredményez a nemzetközi értékláncban.
Az átszervezésnek az értékláncban részt vevő vállalatok működésére gyakorolt hatását a kutatók az üzleti teljesítmény és az úgynevezett feljebb lépés (upgrading) területén határozták meg. Az „upgrading”-et legegyszerűbben a vállalat által végzett tevékenység hozzáadott értékének növeléseként lehet meghatározni. Ez a feljebb lépés négyféle módon lehetséges: egyrészt jobb technológiával, amely hatékonyabban állítja elő ugyanazt a terméket; másrészt komplexebb termékek előállításával; harmadrészt olyan tevékenységek elvégzésével, amelyek révén többet adhatnak a termék értékéhez (például eddig csak összeszerelték, de most már az egyik alkatrészt is ők állítják elő és be is csomagolják a terméket); végül pedig a hasonló, de komplexebb terméket előállító értékláncban való részvétellel.
A kutatók bemutatták, hogy ezek a működési hatások az egyes tevékenységi szintek megkülönböztetésével elemezhetők hatékonyan: a vállalat, az értéklánc, illetve a küldő (a multinacionális vállalat székhelye) és a fogadó (a leányvállalatok fogadó országa) gazdaságok szintjén. A publikáció szerint az üzleti teljesítmény javulása több forrásból is táplálkozhat: többek között a duplikációk megszüntetéséből fakadó költségmegtakarításból, a centralizációból adódó skálahatékonyságból, illetve a centralizálás miatt megnövekedett megrendelésnagyságból fakadó, a beszállítókkal szembeni erősebb tárgyalópozícióból.
A cikk írói konkrét példákon keresztül hangsúlyozták, hogy a feljebb lépés esetében nagyon fontos az egyes, korábban említett szintek elkülönítése. Abban az esetben, ha magas hozzáadott értékű funkciókat egyetlen vállalathoz összpontosítanak, akkor ez a centralizációs döntés a tevékenység végzésére kijelölt leányvállalat – és ezáltal a fogadó gazdaság – szempontjából feljebb lépést jelent, ugyanakkor a többi leányvállalat, vagy akár az anyavállalat számára „lejjebb lépés” lesz.
A kutatás egyik konkrét, gazdaságpolitikai szempontból is fontos következtetése, hogy az értékláncok átszervezése nemcsak a komparatív előnyök mentén történhet, hanem a versenyképességi, illetve a költségcsökkentési megfontolások szerepe is meghatározó lehet. A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az Ipar 4.0 technológiák alapjaiban változtathatják meg a nemzetközi értékláncok viselkedését.