Csillagászati mércével viszonylag közel a Naprendszerhez bukkantak rá a szuperföld kategóriába sorolt Gliese 486 b bolygóra, de a kutatók szerint nem valószínű, hogy a száraz, forró, felszínét lávafolyamok borította égitest életet rejthet.
A Földhöz való közelsége és fizikai tulajdonságai miatt azonban nagyon alkalmas arra, hogy az űrteleszkópok és földi teleszkópok új generációja vizsgálja a légkörét. Olyan adatokat szerezhetnek így,
amelyek segítségével más, a Naprendszertől távol lévő exobolygók légkörét is megfejthetik, olyanokét is, amelyek alkalmasak az életre.
A szuperföldek olyan Naprendszeren kívüli bolygók (exobolygók), amelyeknek tömege nagyobb, mint a Földé, ám könnyebbek, mint a Neptunuszhoz, a Szaturnuszhoz vagy a Jupiterhez hasonló gázóriások. Ez galaxisunk, a Tejútrendszer leggyakoribb bolygótípusa.
Ami összetételüket illeti, egyaránt lehetnek kőzetbolygók, állhatnak gázokból, de lehetnek vegyes halmazállapotú égitestek is.
A Gliese 496 b éppenséggel a Földhöz hasonlóan kőzetbolygó, feltehetően fémes maggal rendelkezik, tömege a Földének 2,8-szorosa, bolygónktól mintegy 26,3 fényévnyi távolságra található, ezzel az egyik legközelebbi exobolygó.
Mivel a Gliese 486 b nagyon közel kering a csillagához, erős sugárzásnak van kitéve. Felszíni hőmérséklete 430 Celsius-fok körül lehet, felszíni gravitációs ereje pedig 70 százalékkal erősebb, mint a mi bolygónké. Földi szempontból éppen ezért nem lakható, de ideális alany a bolygónkhoz hasonlatos égitestek légkörének vizsgálatához – írja az MTI.