Közismert, hogy a Holdnak nincs saját atmoszférája, ezért vulkanikus felületét állandóan meteoritok bombázzák – olvashatjuk a New York Timesban megjelent cikkben. Ilyenkor a becsapódások hatására nátriumatomok kerülnek a Hold köré, ezek az atomok pedig a Napból érkező fotonoknak csapódnak, és egy látványos, farokszerű csóvát alkotnak.

Ezáltal a Hold kicsit olyanná válik, mintha egy üstökös lenne

– állítja Jeffrey Baumgardner, aki a Bostoni Egyetem Űrfizikai Központjának vezető kutatója.

Dr. James O’Donoghue, a NASA egykori fizikusa is nyilatkozott a cikkben, ő azt állítja, hogy ez a Föld gravitációjának köszönhetően minden hónapban néhány napig „szemmel látható lesz” – csak speciális kamerákra van szükség, hogy megfigyeljük, ahogy az újhold a Föld és a Nap között mozog.

Az üstökösszerű csóva megfigyelése nem új keletű: még 1998-ban fedezték fel először a tudósok. A Bostoni Egyetem kameráit először teljesen más célból: a sarki fény és a Föld légkörében lévő nátrium megfigyeléséhez telepítették, és az egyik ilyen kamerával fedezték fel a tudósok az egyik nátriumfoltot. Először nem értették, hogy mi ez, aztán hosszú vizsgálatok után fény derült rá, hogy ez egy olyan csóva, amely a Holdtól legalább 804,6 ezer kilométer hosszúra nyúlik.

Oka van annak is, hogy a csóva ennyire hasonlít az üstökösök „farkára”, lévén az ehhez hasonlóan a napsugárzás révén jön létre. Amikor ugyanis egy üstökös a Nap közelébe kerül, akkor a benne lévő jég szublimál, az általa felvert por pedig a napsugárzásnak köszönhetően farok formájúvá alakul. Készültek már korábbi kutatások is ezen a téren, és az egyik szerint ilyen csóvája van a Merkúrnak is.

* SCIENCE!
1. The Moon is leaking sodium into space (via eg. meteors)
2. The Sun's radiation pressure & solar wind pushes it into a TAIL
3. Every month, Earth's gravity focuses the tail into a MOON BEAM that is seen on our night side! https://t.co/lbjyQeTsue by @SquigglyVolcano pic.twitter.com/9pPdoZXy3w

— Dr. James O'Donoghue (@physicsJ) March 4, 2021

A gyakorlati haszna elenyésző

Érdekesek ezek a kutatások, de Baumgardner prodesszor szerint csak maga a jelenség érdekes, és ezáltal jobban meg tudják ismerni a tudósok a bolygókat, viszont a gyakorlati haszna a felfedezésnek valójában elenyésző.

(Borítókép:  Telihold ragyog az égen Berlinben 2020. november 29-én. Fotó:  Clemens Bilan / MTI / EPA)