Miután a minap Afrikából megérkezett a gemenci erdőbe az első fekete gólya, és elfoglalta bekamerázott fészkét, az Index felkereste a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjét, hogy árulja el, milyen sorrendben milyen madárfajok érkezése várható még. Orbán Zoltán szerint ez a kérdés megválaszolhatatlan: Magyarországon napjainkban jószerivel nincs már olyan hónap az évben, amikor ne lenne madárvonulás.
Ráadásul a klímaváltozás még nehezebben megválaszolhatóvá tette a kérdést, vagyis egyre inkább érvényüket veszítik az olyan szabályok, mint amilyen például az, hogy a mezei pacsirta februárban, Zsuzsanna-napon szokott először megszólalni, jelezve a tavasz közeledtét. Sőt, manapság már az is szokványossá vált – amire 2005 előtt nem igazán volt példa –, hogy a fehér gólyák nálunk telelnek.
De vajon miért jönnek-mennek ezek a madarak? Akinek van gyermeke, vélhetően már szembesült ezzel a kérdéssel, ami még cifrábban úgy hangzik, hogy de hát miért mennek el, ha úgyis visszajönnek?
Nos, a válasz erre az, hogy azért mennek el, mert nem magyarok, hanem afrikaiak (ilyen a fehér gólya és a fecske is). És hogy miért jönnek el Afrikából?
Azért, mert kitaláltak egy jól bevált trükköt, aminek az a lényege, hogy eszük ágában sincs rivalizálni Afrikában a csoportjuk sokkal több fajt számláló egyedeivel, ehelyett inkább elrepülnek hozzánk északra, a mérsékelt égövre, ahol húsz-huszonkettő helyett csupán néhány fajjal kell versenyre kelniük az élelemszerzésben
– fejtegeti az egyesületi elnök. Tudniillik az emberekhez hasonlóan a madarak is döntéseket hoznak legfontosabb céljuk, a szaporodás érdekében, és ezt a célt több úton-módon tudják érni. Jó vagy rossz megoldás nem létezik, csupán hatékony és kevésbé hatékony. Olyan ez, mint az emberi felfedező vágy: az emberiség utazókkal, kalandorokkal, felfedezőkkel, űrhajósokkal tágítja életterét, a madarak esetében pedig úgy működik ez a mechanizmus, hogy egy fajon belül száz fiatal madár közül kilencvenöt az elvárható, szokásos módon viselkedik, és ők biztosítják a faj stabil túlélését, miközben mindig akad köztük öt olyan egyed, amelyik felfedezővérrel van megáldva, és útra kel. Az a lényeg, hogy ezek a próbálkozó egyedek képesek tágítani a faj elterjedését.
A napjainkban ismert madárvonulási rendszer egyébként tízezer évvel ezelőtt kezdett kialakulni, amikor az északi féltekén véget ért a jégkorszak, és hatalmas területek váltak lakhatóvá. Külön érdekesség, hogy a ma elfogadott géncentrumelmélet szerint ráadásul a madarak ugyanazon az útvonalon haladnak, és ugyanoda, ahol és ahova az őseik valaha elindultak.
Ezek az útvonalak pedig nem rövidek, jelentős fizikai megpróbáltatást jelentenek, és a vándormadarak egészen elképesztő teljesítményekre képesek – magyarázza Orbán Zoltán. Minderre napjainkban derül csak igazán fény, amikor a repülési adataikról korszerű jeladók szolgáltatnak információt.
Csak egy példa: mára kiderült, hogy
az eresz alatt fészkelő füstifecskék és nádifecskék kényelmesen leküzdenek napi ezer kilométert, és öt napon át folyamatosan képesek repülni.
A közepes termetű vízimadarak pedig akár tízezernél is több kilométer megtételére is képesek egy hét leforgása alatt.
Mindehhez azonban rengeteg energiára van szükségük, amit a vonulás előtt úgynevezett hiperevéssel biztosítanak maguknak: ilyenkor a napi ételszükségletük többszörösét veszik magukhoz, és a zsír formájában felhalmozott felesleget égetik el a vonulás idején.
A sivatagok, tengerek és óceánok felett átvezető, akár több ezer kilométer széles vonulási útvonalak a rossz időperiódusokhoz hasonlóan táplálkozásdeficites területek, amiket a madarak csak a belső energiatartalékaik segítségével küzdhetnek le, ezért a vonuló fajok évente kétszer (ősszel és tavasszal) vonulást megelőző „hízókúrát” ütemeznek be maguknak. A hosszú távú vonulás megkezdése előtt a madaraknak a táplálék mennyiségétől, a konkurenciától és az időjárási viszonyoktól függően akár több hetet is zsír felhalmozására kell fordítaniuk. Ilyenkor a hormonális szabályozásuk „hiperevést” (hyperphagia) vált ki, aminek köszönhetően egy-két hét alatt akár a saját testtömegüknek megfelelő mennyiségű zsírt halmoznak fel a testükben – azaz igen rövid idő alatt megduplázzák a testsúlyukat. A tartalékenergia-forrás azért zsír, mert ennek lebontása, energiává alakítása sokkal gazdaságosabb, mint a szénhidrátoké vagy az izomfehérjéké. Sok madár ebben a hízási időszakban az étrendjén is változtat, ősszel nagyon sok rovarevő tér át részben vagy egészen a magas cukortartalmú bogyós gyümölcsök fogyasztására, tavasszal pedig akár a nektárfogyasztásra.
(Forrás: Magyar Madártani Egyesület)
Végül fontos azt is tisztázni, hogy a madarak nem azért vándorolnak, mert fáznak, hiszen a létező legjobb természetes hőszigetelő anyag, tollazat borítja a testüket. A vonulás oka az, hogy azokban a „kis jégkorszakokban”, amiket mi, emberek télnek nevezünk, nem jut nekik elég táplálék.
(Borítókép: Fehér gólya áll egy villanyoszlop tetején egy vándorló seregélyraj előterében a Jordán folyó völgyében Izraelben 2019. február 13-án. Fotó: Abir Szultan / MTI / EPA)