Díszes külsőségek között, a koronavírus elleni küzdelemről szóló tájékoztatón Angela Merkel és Emmanuel Macron bejelentette a német, francia, és spanyol kooperációban tervezett 6. generációs vadászgép, az FCAS (Future Combat Air System) fejlesztésének második fázisát. A február eleji politikai bejelentés még az elszántságról és a közös akaratról szólt, de ahogy a mondás is tartja, az ördög a részletekben lakik.
Az FCAS a tervek szerint a német és spanyol Eurofighter Typhoonokat, valamint a francia Dassult Rafalekat váltja nagyjából 2040 környékén. Az összesen 100 milliárd eurós összköltségű projekt második fázisának elkezdését nagy csinnadrattával meghirdették ugyan az állami vezetők, de az 1B-nek nevezett fázisban vállalt 5 milliárd euróra rúgó kötelezettségvállalás kifizetésének határideje még mindig nem biztos. Márpedig aki dolgozott külső finanszírozású projektekben, tudja, hogy addig nem igazán mozdul meg a gépezet, amíg a pénz nem áll rendelkezésre.
A Reuters szerint a fő problémát a szellemitulajdon-jogok körüli viták okozzák. A hírügynökség cikkében leírtak alapján a francia oldalt képviselő Dassault kínosan vigyáz a nukleáris iparban használt ellátási láncával kapcsolatos információkra, míg a német oldalt képviselő Airbus egyforma ipari részesedést akar.
Spanyolország hivatalosan csak tavaly csatlakozott a fejlesztéshez, de jelenléte tovább növeli a megoldandó problémák számát, ráadásul az FCAS-tervezet hét meghatározott témájából már kettőben is patthelyzet alakult ki.
Források szerint Berlin még a fejlesztés tényleges megkezdése előtt meg akarja szerezni Párizs hozzájárulását a közösen kifejlesztett technológiák egyoldalú felhasználására, azaz német cégek általi alkalmazására saját projektjeikben. Egy francia forrás ráadásul arra panaszkodott, hogy a németek egyúttal korábban megszerzett francia know-how-ra is
„rá akarják tenni” a kezüket,
ez utóbbit német részről hevesen tagadták.
A projektben foglaltak ismerete nélkül igazán érdekes a nukleáris szál felmerülése, ugyanis az egyetlen logikus magyarázat a fentiekre az atomfegyverekkel kapcsolatos kérdések lehetnek a tervezett repülőeszközzel kapcsolatban. Valószínűleg ebből fakadóan a forrás olyan szintű véleménykülönbségekről beszélt, amelyek miatt a tervezett egy helyett két demonstrátor építése válhat szükségessé.
Egy befolyásos francia politikus kétségeinek adott hangot a projekt megvalósíthatóságával kapcsolatban, felidézve a külföldön végrehajtott, német katonai akciókkal szembeni politikai ellenállást.
Őszintén szólva sokkal könnyebb lenne a britekkel együttműködni, mert ugyanaz a katonai kultúránk
– mondta a politikus.
A fenti kifakadás az önálló európai diplomáciát lehetővé tevő egységes európai fegyveres erő legfontosabb kérdését érinti, az alapvető problémát, amelynek megoldása nélkül nincs értelme európai nagyhatalomról beszélni az újra feléledő nagyhatalmi vetélkedés korában: felvállalja-e végre Németország a gazdasági és politikai súlyából fakadó szerepét vagy tovább folytatja se hal, se hús politikáját, amelyben történelmére és múltjára hivatkozva visszautasítja az aktív külföldi katonai szerepvállalást, és ezáltal másodhegedűs szerepére kényszeríti az egész Európai Uniót, amelynek védelempolitikai súlya Nagy-Britannia kiválásával amúgy is jelentősen csökkent?