Bár a szkítákat általában harcos lovas nomádokként ismeri a történelem, egy nemzetközi kutatócsoport új vizsgálatai eredményeként most megkérdőjelezi ezt a képet. Ukrajnai síremlékekben talált csontvázak alapján megállapították, hogy sok szkíta csoport letelepedett életmódot folytatott. A szkíták a vaskorban, a Krisztus előtti 7. és 2. század között éltek a közép-ázsiai sztyeppéken – számolt be eredményeiről az amerikai Michigan Egyetem kutatója, Alicia Ventresca Miller által vezetett csoport a Plos One című tudományos lapban.
Az MTI beszámolója szerint a tudósok 56 emberi csontvázat vizsgáltak, amelyeket három, Ukrajnában feltárt síremlékben találtak. A fogakban és csontokban mért stroncium-, szén- és oxigénizotópokat mérték, és megállapították, mivel táplálkoztak ezek az emberek és mennyire voltak mobilisak. Eszerint sokan voltak, akik egész életükben nem tettek meg nagy távolságokat. A vizsgált egyének többsége ott halt meg, ahol született, a sírhalom közelében – mondta a kutatásban részt vevő Claudia Gerling, a Bázeli Egyetem régésze.
Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a telepeken élő szkíták állattenyésztéssel is foglalkoztak, táplálkozásuk alapját a köles jelentette, amely a bronzkorban került az eurázsiai sztyeppéken át Európába.
A kutatás eredményei alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a szkíta népesség nem jelentett homogén kultúrát, sokkal inkább állt sokféle csoportokból, amelyeket különböző életmód és gazdaságtípus jellemzett.
Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak egymással, amit a régészek által feltárt sírokban talált tárgyakból és írásos forrásokból tudunk – mondta Gerling.