Az éghajlatváltozás, beleértve a globális felmelegedést számos növényélettani stressztényező gyakoriságát és súlyosságát növelheti, köztük az extrém magas hőmérsékletű időszakokat is. Mindez jelentősen visszavetheti a termesztett növények produktivitását - áll az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat közleményében. Az elmúlt évek tendenciái alapján hazánkban is egyre inkább számolni kell a magas hőmérséklet növénykárosító hatásaival, akár önálló tényezőként, akár más stressztényezőkkel együttesen.
A problémára választ keresve az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének kutatói – Darkó Éva és Janda Tibor irányítása mellett – egy nemzetközi együttműködés keretében azt vizsgálták, hogy milyen hatással lehet a gabonafélék előzetes hőedzése a növények hőtűrésére. A kutatók igazolták, hogy a fiatal gabonafélék – búza, árpa, és zab – előzetes hőakklimációja hatékonyan javítja a hőtűrésüket egy későbbi magas hőmérsékleti stresszel szemben. Az erről szóló tanulmányt a Physiologia Plantarum folyóiratban publikálták.
A magas hőmérséklet az egyik legfontosabb nem biológiai stresszforrá, amely a világ számos részén korlátozhatja a növények fejlődését, ezáltal pedig jelentős gazdasági károkat is okozhat. Világviszonylatban a hőstressz átlagosan 15 százalékkal csökkenti a búza terméshozamát. A magas hőmérséklet hatással van a növények különböző fiziológiai, biokémiai és molekuláris szintű folyamataira is.
Ismert, hogy a mérsékelten magas hőmérsékletű előkezelés (hőakklimáció) védelmet biztosíthat a későbbi extrém magas hőmérsékleti stresszel szemben, mert ezáltal úgynevezett szerzett termotolerancia jön létre. Míg a hőstressz által okozott károsodási folyamatokat elég jól feltérképezték már a szakemberek, addig a hőakklimáció folyamata kevésbé ismert. Kialakulásában feltehetőleg számos molekuláris mechanizmus vesz részt. A hőakklimáció molekuláris mechanizmusainak jobb megértése gyakorlati szempontból is fontos, hiszen ezek az eredmények hozzájárulhatnak a hőtűrőbb genotípusok előállításához is.
Az ATK Mezőgazdasági Intézet Növényélettani Osztályának kutatói a vizsgálatok során igazolták, hogy egyes toleráns genotípusok az akklimatizációs hőmérsékleten képesek fokozni a párologtatást, miközben nem csökken a nettó széndioxid-asszimiláció mértéke. Azt is sikerült bizonyítaniuk, hogy extrém magas hőmérsékleten a toleráns genotípusok gyorsabb sztómazárásra képesek, mint a hőérzékenyek. A hőakklimatizáció számos védelmi mechanizmust is érint, ilyen például az antioxidáns enzimek indukciója.
Mindezeken túl a kutatók feltérképezték az egyéb növekedésszabályzó anyagok, növényi hormonok mennyiségi alakulását a hőedzés során. Egyes növekedésszabályozók (szalicilsav, auxin, abszcizinsav), és ezek rokon vegyületeinek (para-hidroxi-benzoesav, fazénsav és dihidro-fazénsav) mennyiségi alakulása jelentősen különbözött a vizsgált genotípusokban. A különféle stresszfüggő paraméterek eredményei arra utalnak, hogy az emelt hőmérsékletekre adott válaszok egyes hasonlóságai mellett különböző stratégiák is működnek a magas hőmérséklet káros hatásainak csökkentésére.
Az őszi és tavaszi árpafajtákon végzett részletes metabolomikai analízis továbbá lényeges különbségeket mutatott mind a fajok, mind a fajták között. A kutatók számos vegyületet – köztük cukrokat, szerves savakat, aminosavakat és cukoralkoholokat – tudtak elkülöníteni és kimutatni. Bizonyos speciális útvonalak, például a raffinóz-családba tartozó oligoszacharidok indukciója, illetve a galaktinol szintézise feltehetően szintén hozzájárulhat a gabonafélék fokozott hőtűréséhez.
A kutatók a jövőben további kérdésekre keresik a választ: szeretnék feltárni többek között azt, hogy maga az emelt hőmérsékletnek való kitettség is stressz lehet-e, különösen fiatal korban. A hőkezelés stresszokozó hatásainak változását is tervezik kutatni az idő és más környezeti tényezők – például fény – függvényében. A stresszválasz a fejlődési fázistól is függ, ezért további kutatásra van szükség annak megállapításához is, hogy a hőedzési folyamatok és a genotípusok közötti különbségek megnyilvánulnak-e a felnőtt növényekben is.
[forrás: Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat]