Az Abel-díjat kiemelkedő matematikusoknak osztják ki évente. 2001 őszén jelentette be a norvég kormány, hogy az Oslói Egyetem matematika tanszékének javaslatára, Niels Henrik Abel születésének 200. évfordulójára a Nobel-díj mintájára, matematikai Abel-díjat alapít. E célra 200 millió norvég koronát, azaz nagyjából 22 millió dollárt különített el. A díjat 2003-tól évente nemzetközi bizottság ítéli oda. Lovász László a harmadik magyar tudós, aki a rangos kitüntetésben részesül. 2005-ben Lax Péter, az MTA tiszteletbeli tagja vehette át az elismerést, 2016-ban pedig Szemerédi Endre kapta a díjat.
Lovász Lászlónak, a budapesti Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszorának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökének és az izraeli Avi Wigdersonnak, a princetoni Fejtett Tanulmányok Intézete munkatársának ítélte oda 2021-ben az Abel-díjat a Norvég Tudományos Akadémia.
Lovász László 1962-től 1966-ig a budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium speciális matematika tagozatára járt. Három egymást követő évben lett aranyérmes a Matematikai Diákolimpián (1964, 1965, 1966). Osztályfőnöke Komlós Gyula, matematikatanára Rábai Imre volt. 1966-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) matematikus szakán. 1971-ben szerezte diplomáját.
Ezt követően 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE geometria tanszékén. 1975 és 1982 között a József Attila Tudományegyetem geometria tanszékét vezette docensként. 1978-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. 1982-ben visszatért az ELTE-re, majd egy évvel később a Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett, szintén egyetemi tanári beosztásban. 2006-tól 2008-ig az ELTE Matematikai Intézetének igazgatója volt. 1987-től a Princetoni Egyetem, illetve 1993 és 1999 között a Yale Egyetem félállású egyetemi tanára. 1972–1973-ban a Vanderbilt Egyetem, 1984–1985-ben pedig a Bonni Egyetem vendégprofesszora volt.
1970-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai, illetve az Operációkutatási Bizottságának tagja lett. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává. 2008-ban az MTA elnökségi tagjává is megválasztották. 1987 és 1994 között a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának választott tagja volt. 1981-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1991-ben a londoni Európai Akadémia, 2007-ben a Svéd Királyi Akadémia is felvette tagjai sorába.
1981-ben Erdős Pállal és Babai Lászlóval létrehozta a Combinatorica című folyóiratot. 1985-ben Babai Lászlóval megalapította a Budapest Semesters in Mathematicsot, és a bonni egyetem John von Neumann-professzorává nevezte ki. 1999 és 2006 között a Microsoft tudományos kutatója volt. 2004-től 2006-ig az Abel-díj öttagú bírálóbizottságának tagjaként is működött. 2007-től a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának elnöke. Ez a megbízatása 2010-ig szólt.
A számítógép-tudomány világhírű kutatója. 2006 és 2011 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatója. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.
Lovász László elsősorban kombinatorikával és számítógép-tudománnyal foglalkozik. Számos eredménye közül kiemelkedik a gyenge perfektgráf-sejtés igazolása, a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása.
A geometriai hipergráf fogalmának meghatározása lehetővé tette az alfa-kritikus gráfok elméletének kimunkálását és kiépítését, valamint a Shannon-féle ötszögprobléma megoldását. Nevéhez fűződik a Lovász-féle lokális lemma, a Lovász-féle bázisredukciós algoritmus: a Lenstra–Lenstra–Lovász (LLL)-algoritmus, valamint a konvex testek és rácsok algoritmikus elméletének kidolgozása.
A 2000-es évek elejétől a kombinatorikus optimalizáció területén ért el kiemelkedő eredményeket. Több mint kétszázötven tudományos publikáció és kilenc könyv szerzője vagy társszerzője.
A matematikusok Nobel-díjaként jegyzett elismerést Lovász László Avi Wigderson matematikussal közösen nyerte el. Lovász László az MTI-nek elmondta, hogy az izraeli matematikussal jól ismerik egymást, de nincsenek rendszeres munkakapcsolatban. „Wigdersonnal ugyanannak a területnek a két oldalán állunk, kicsit eltérő fókuszból tekintünk a tudományra” – fejtette ki.
Felidézte, hogy a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány kapcsolata az 1960–1970-es években alakult ki. „Akkoriban a diszkrét matematika nem volt fősodorbeli része a matematikának, inkább fejtőrös érdekességnek számított” – fogalmazott a tudós, aki ebben az időben Erdős Pál mentoráltjaként foglalkozott a gráfelmélettel.
Mint mondta, a diszkrét matematika egymástól elkülönült elemekből álló szerkezeti struktúrákkal foglalkozik. Amikor megjelentek az első számítógépek, hamar kiderült, hogy azok szintén ezen az elven működnek: diszkrét lépésekben, digitálisan, bitenként végzik el a műveleteket. Ekkortól kezdődött a két terület összefonódása, majd robbanásszerű együttes fejlődése, végül a diszkrét matematika vált a számítógép-tudomány alapjává. Olyan izgalmas eredmények születtek, amelyek néhány évtizeden belül beépültek a számítógépek működésébe.
Emellett ez a kapcsolat a matematikán belül is alapvető személeti bővülést hozott. Olyan fogalmak jelentek meg, mint például a véletlen, amellyel korábban nem nagyon foglalkozott a matematika – magyarázta. A matematikusok kutatásait sokszor gyakorlati problémák motiválták, és egy-egy ilyen fogalmi előrelépés általában alkalmazások sokaságát nyitotta meg – fűzte hozzá.
Bár a gráfelmélet állt a gondolkodásom, kutatásaim középpontjában, mindig is érdekelt a számítógép-tudomány, már akkor is, amikor még Magyarországon csak a csírái voltak meg. Nagy lelkesedés jellemezte ezt az időszakot, tudtuk, hogy valami olyan izgalmas dolog történik, ami túlmegy azon, mint amit az egyetemen tanultunk – emlékezett vissza Lovász László, aki beszélt arról is, hogy a gráfelméletnek a számítógép-tudománnyal való kapcsolatán kívül a matematika hagyományos fejezeteivel való kapcsolata is mindig izgatta. Két éve jelent meg egy könyve, amelyben a gráfelméletet a geometriával kapcsolta össze.
A matematikus arra a kérdésre, hogy kik voltak rá hatással pályáján, Erdős Pál mellett kiemelte Gallai Tibor, Sós Vera és Hajnal András nevét. „Ez egy erős közösség volt, ahol többen voltak még, így sorolhatnék másokat is, de ők voltak a legfontosabbak” – jegyezte meg.
Jelenlegi munkái közül kiemelte közös projektjét Barabási Albert László fizikussal, akivel egy közösen elnyert európai uniós pályázaton a nagy hálózatok dinamikájával foglalkoznak. Lovász László szerint a járvány matematikai szempontból is nagy kihívás, kutatócsoportjával az emberek kapcsolati hálóján keresztül a járvány terjedésének dinamikáját vizsgálják.
Meglátása szerint a matematika oktatása során azt is érdemes bemutatni, hogy mely területeken alkalmazzák, példaként említve a mobiltelefonok vagy a GPS működését, amelyek olyan izgalmas dolgok, hogy a tananyag szintjén is érdekessé tehetik ezt a tudományt. Fontos, hogy az oktatási rendszerben átadják a diákoknak a matematika szeretetét, hiszen matematikával foglalkozni olyan élmény, mint rejtvényt fejteni – vélekedett Lovász László.
(Borítókép: Ajpek Orsi / Index)