Hatalmas viták közepette folyik a külpolitikai szempontból frissen függetlenné vált Nagy-Britannia esedékes védelempolitikai felülvizsgálata. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, meglepő dolgok kerülnek elő.

Jelenleg úgy tűnik, hogy Boris Johnson növelni akarja a rendszerben tartott és felhasználásra kész nukleáris robbanófejek számát, és a jelenlegi 180 helyett 260-ra akarja feltornászni számukat. Összehasonlításképpen szakértők szerint Kína 200 és 280 közötti azonnal bevethető robbanófejjel rendelkezik, míg az Egyesült Államok és Oroszország az utolsó pillanatban megállapodott START III megállapodása értelmében 1500-1500-ra fogja csökkenteni saját robbanófejeinek számát. A terv éles kritikákat váltott ki az ellenzék részéről.

Ezzel párhuzamosan hiába nő a költségvetés, a változó prioritások nyomán Nagy-Britannia a fegyveres erőket alkotó haderőnemek súlyozását is átalakítja. Ennek ismét a szárazföldi hadsereg  issza meg a levét, a tervek szerint tovább csökkentik a harckocsik és páncélozott járművek számát. Ez persze lehet reakció a királyság megváltozott védelmi feladataira is, de egy hasonló folyamat lezajlott már a világban, a Szovjetunió felbomlása után a frissen létrejött Oroszország hasonlóan elhanyagolta szárazföldi erejét, a mobilabb légierő és a nagyhatalmi pozíció fenntartásához elengedhetetlenül szükséges nukleáris csapásmérő erők javára. Hogy azután az 1994–95-ös első csecsen háborúban bebizonyosodjon, mekkorát tévedett.

Visszatérve Nagy-Britanniára, kevéssé ismert, hogy 

Néhány éve hatalmas felhördülést okozott, amikor az orosz terminológiában AGS-nek nevezett kém-tengeralattjárókat észleltek körülöttük való ügyködés közben. Egyikük, a nukleáris meghajtású Losarik, 2019-ben súlyos balesetet szenvedett. Felismerve a veszélyt, amit a kommunikáció lehallgatása vagy megzavarása jelent, a Royal Navy új típusú eszköz tervezését kezdte meg.