Olvadt a permafroszt (állandóan fagyott talaj) a legutóbbi jégkorszak legerőteljesebben jegesedő időszakában a dél-karintiai Obir-cseppkőbarlangok felett – állapították meg innsbrucki geológusok a barlangokból származó kis kalcitkristályokon végzett vizsgálataik alapján.

A megtalált, úgynevezett kriogén barlangi karbonátok (CCC) a barlangok feletti permafroszt talaj 25 ezer évvel ezelőtti olvadására utalnak.

Eredményeiket a Nature Communications című tudományos lapban foglalták össze a kutatók.

Az már bizonyított, hogy 20-25 ezer éve a gleccserek Európa északi részén erőteljesen megnövekedtek. Az északi félgömbön helyenként több kilométer vastag eljegesedés hatására az akkori tengerszint mintegy 125 méterrel a jelenlegi alatt volt.

Az Innsbrucki Egyetem geológiai intézetének kutatói, Koltai Gabriella és Christoph Spötl a Bad Eisenkappel közelében lévő Obir-barlangok kalcitkristályait vizsgálták, amelyek jégbarlangokban nullpont alatti hőmérsékleten alakulnak ki. Ezek a barlangi karbonátok megbízható jelzői az olvadó permafroszt talajnak, tehát jelenlétük arra utal, hogy paradox módon az utolsó glaciális periódus egyik leghidegebb szakaszában lassan felmelegedett a talaj ezek felett a barlangok felett – magyarázta Spötl.

Mivel ez a folyamat logikus módon nem egy klímaváltozás hatására következett be, a kutatókban felvetődött, hogy az alpesi térségben a 26 500–23 500 évvel ezelőtti időszakban sok szilárd csapadék hullhatott.

A permafroszt talaj feletti sok hó ugyanis ahhoz vezethetett, hogy a talaj izolálódott. Egy fél méter vastag hótakaró olyan erős izoláló hatással bír, hogy az alatta lévő talajt elzárja a nagyon hideg téli levegőtől, ezáltal megnövelheti a talajban lévő hőmérsékletet. Ezért az Obir-barlangok feletti permafroszt egyre jobban felolvadt.

Az új ismeretek szerint azonban a vizsgált időszakot ősszel és télen nagy hóesések jellemezték, amelyek támogatták a gleccserek és a jégpáncél növekedését. A sarkvidéki, száraz klímát eszerint egy nedvesebb klíma kezdte felváltani.