Egy pont a szimulációs elméletnek: a princetoni fizikus algoritmusa newtoni mechnika nélkül is megmondja a bolygók pályáját.
Az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma által üzemeltetett Princeton plazmafizikai laboratórium fizikusa, Hong Csin olyan algoritmust szeretett volna létrehozni, ami „megjósolja a magnetikus fúziós plazmák hosszú távú girocenrikus stabilitását”.
Kezdetnek kidolgozott egy olyan, gépi tanuláson alapuló mesterséges intelligenciát, amely képes helyesen megjósolni a naprendszer bolygóinak pályáját. Az eredmény többé-kevésbé váratlan volt: a gép előrejelzései helyesek voltak a gravitáció vagy a newtoni törvények ismerete nélkül.
Fizikában úgy van, hogy megfigyelést végzel, aztán elméletet alkotsz, amivel aztán előre jelezhetsz további megfigyeléseket. Amit én csináltam, hogy ezt a folyamatot behelyettesítettem egy fekete dobozzal, ami pontos előrejelzéseket ad a hagyományos elméletek ismerete nélkül. Lényegében kikerültem a fizika alapjait, adatról adatra haladva… Ezek között nincsenek fizikai törvények
– magyarázta Csin.
A fizikus elismerte, hogy munkáját részben a svéd filozófus, Nick Bostrom 2003-as elmélete ihlette, amely szerint matematikailag nagyon magas az esélye, hogy a valóság, amelyben élünk, valójában egy mesterséges szimuláció.
Bár az algoritmus helyes látja előre a természeti eseményeket, egyelőre közel sem tudjuk valósághűen modellezni a világegyetemet. Csin szerint „sok generációra” vagyunk attól, hogy ilyenre képesek legyünk.
Csin a megközelítését „diszkrétmező-elméletnek” nevezi.
A diszkrétmező-elmélet egy algoritmikus keret, változtatható paraméterekkel, amelyeket a megfigyelésekhez igazíthatunk. A betanulást követően a diszkrétmező-elmélet egy természeti algoritmus, amellyel számítógépek futtathatnak, hogy újabb megfigyeléseket jelezzenek előre
– magyarázta a szakember.
A diszkrét mezőt úgy is értelmezhetjük, mint az azonos című mozifilmben a Mátrixot, amelynek belsejében az emberek különböző elméleteket alkotnak a világ működéséről, de az a valóságban csak adatpontok uniform halmaza.
Hogy az elképzelés mennyire állja meg a helyét, nemsokára kiderülhet, amikor is Csin és tanítványa, Eric Palmerduca a fúziós reaktorokban pörgő plazma viselkedését kezdi modellezni az algoritmussal. Mint ismert, a tudomány régóta küzd, hogy kontrolláltan munkára fogja a magfúziót – a folyamatot, ami például a Nap belsejében atommagokat összeolvasztva hatalmas energiákat szabadít fel.
(forrás: BigThink, Princeton Plasma Physics Laboratory, SciTechDaily)