A bűntudat és a szégyen két olyan érzés, ami egyre gyakrabban előfordul a koronavírussal összefüggően. Egyrészt azért, mert bárki lehet potenciális átadója a fertőzésnek. Sokan, akik ránéznek a rémisztő adatokra, bűntudatot éreznek azért, mert másokkal ellentétben őket elkerülte a betegség – írta meg a Medicalxpress portálon a Floridai Egyetem orvosi karának két docense, David J. Chesire pszichológus, valamint Mark S. McIntosh sürgősségi szakorvos.
A bűntudat akkor is megjelenhet, amikor valaki nem tudja meglátogatni kórházban lévő szeretteit, vagy amikor valaki túléli a betegséget, és azt hallja a hírekben, hogy abba valaki más belehalt. A pszichológia által jól ismert jelenség
az úgynevezett túlélői bűntudat, amely akkor jelenik meg, ha valakinek a szerettei meghalnak egy tragikus eseményben,
vagy ők maguk élnek túl halállal fenyegető veszélyt.
Előfordulhat egy katasztrófa egyetlen túlélőjénél, vagy egy sofőrnél, aki túlélte a balesetet, de utasa belehalt. A túlélői bűntudat, amelyet szomorúság és szorongás jellemez, traumatikus események túlélői között közel kilencven százalékban előfordul. Az olaszországi Bergamo, a világ egyik vírus által legsúlyosabban érintett városának Covid-túlélői között nagy számban figyelték meg a jelenséget.
A fő tünetek közt ott van a szorongás, a depresszió, a fejfájás, a hányinger, az alvászavar, valamint az általános kimerültségérzés, de akár a háborús bevetésekben részt vevő katonáknál gyakori poszttraumás stresszzavarhoz (PTSD) is vezethet. Az állapot feldolgozása személyektől függően változhat, ami működik valakinek, nem biztos hogy jó másnak is. A gyógyulás folyamatát segítheti a mély légzés, meditáció, relaxáció, testmozgás, egészséges étrend, naplóvezetés, vagy ha az érintett talál magának valami hobbit, beszerez egy háziállatot, vígjátékokat néz vagy önkéntes munkát végez. Sokat segíthet, ha páciens társaságba jár, de sokaknak a spiritualitás és a hit is fontos lehet.
Ahogy az emberek áthaladnak a gyászmunkán, a gyógyulás eljön, és ismét úgy érezzük, hogy kapcsolatban vagyunk egymással és a környezetünkkel. Ahogy elgyászoljuk veszteségeinket, és átéljük, amint megszakad a szívünk, testi, szellemi és spirituális egészségünk megerősödik.